Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1957-07-01 / 7-9. szám

nyomozó törvényszék; ezrével menekültek ki az emberek az országból. Mária 1558-ban halt meg, de még egy századig eltartott, mire az angol par_ lament elismerte a vallásoknak egy forma jogát a türelemhez (bár politikai okokból ebből a pápás egyházat kizárta).

*

Skótország annyiban szerencsésebb volt Angliánál, hogy ott Kálvinnak legtehetségesebb tanítványa és barátja, Knox János, vezette a reformáció ügyét éppen ebben az időben (1555- ben tért vissza Skóciába). — Nagyon erős küzdelmet kellett ugyan folytatnia a szép, de ledér királynővel, Stuart Máriával, aki 45 éves korában vérpadon végezte életét; de a megerősödött skót reformátusság pontosan 1557-ben védszövetséget (Congregatio Christi) kötött Krisztus ügyénei’.?, védelmére, és rövid, diadalmas felkelés után 1560.ban az edinburghi szerződésben kivívta a református egyház elismertetését; a parlament kimondta a pápaság hatalmának megszűnését, eltiltotta a katholikus Istentiszteleteket, elfogadta és megerősítette a Knox által készített drót hitvallást. Még abban az évben hozzáfogott az uj skót református egyház a maga alkotmányának kidolgozásához, de még száz évig keleltt küzdenie, míg teljesen megszilárdúlt, tömérdek vérontás és háborúság után.

*

Németországról tudjuk, hogy akkor még nem is volt német ország. Egész sereg ország volt, önálló fejedelemségek, miket a császárság csak nehezen tudott összetartani. Világosan kitűnt ez a reformáció által létre, hozott nagy lelki megoszlásban, mit sajnosán súlyosbított a fejedelmek és a császár (V. Károly és fia II. Fülöp) önző családi politikája. Ezt tükrözi vissza az előző háborúk után egybehívott augsburgi birodalmi gyűlés (1555) határozata is “az örök vallásbéke“ felől hozott pontokban, amelyekben kimondották, hogy a birodalom katholikus és augsburgi hitvallású RENDJEI teljesen egyenlő jogúak; vallásáért, egyházi intézményeiért személyében és javaiban egyik birodalmi rendet sem szabad háborgatni. De ezen a gyűlésen sem tudtak teljes vallásszabadsági törvényt hozni — pedig ezt a törvényhozást szokták emlegetni az első vallásszabadsági törvényhozás neve alatt. Nem tudták megállapítani, hogy mi történjék az olyan fejedelemmel, aki e békekötés UTÁN akarja elhagyni a katholikus vallást; még ke_ vésbbé tudtak megegyezni arra nézve, hogy milyen vallást követhetnek a fejedelmek és rendek ALATTVALÓI? Ez utóbbiakra nézve az volt a katholikus felfogás, hogy akié a föld, azé a vallás: vagyis, hogy az alattvalók a fejedelem vagy más feljebbvalójuk vallását TARTOZNAK követni (cuius regio: eius religio), ami természetesen távolról sem nevezhető vallásszabadságnak, hanem éppen az ellenkezője ennek. Csak enynyit engedtek meg az alattvalóknak, hogy ha valahol nem élvezhetnek szabad vallásgyakorlatot, akkor elköltözhetnek onnan.

*

Aránylag legjobb helyzetben a skandináv országok voltak a tordai gyűlés idején: ekkorára már túlestek a nagy viharon és az elkerülhetetlen vérontáson, amivel a reformációt itt is el akarták fojtani (már 1520-ban hatszáz svéd nemest végeztetett ki a király koronázási ünnepélye alkalmával), de a század közepére már mindegyik skandináv államban meglehetősen megszilárdúlt a lutheri irányú reformáció. A velünk rokon finnekről is azt mondja az egyháztörténelem, amit rólunk magyarokról is bátran el lehet mondani, legalább is magáról az érintetlen maradt ősi néprétegről, hogy t. i. mindegyik rokon népet tulajdonképpen a reformáció hódította meg a keresztyénségnek. A római egyház nem tudta kiirtani az ősi pogány szokásokat és babonás szer.

— 8 —