Harangszó, 1957 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7-9. szám
házba, azt valahogyan magának az illető gyülekezetnek kell ellátnia, ha maga nem képes erre, akkor a szomszédos gyülekezetek és az országos egyház diakonia-munkája segítségével. A pacséri zsinaton 1955-ben megkaptuk azokat a törvényes kereteket, útmutatásokat, melyek figyelembevételével ezt a szolgálatot kiépíthetjük. Figyeljünk csak az Ur szavára, aki nekünk a régi és mégis olyan uj parancsolatot, a szeretet parancsát adja, a mi javunkra adja, a mi megtartásunkra adja! De adja a világ számára is, hiszen: Erről ismeri mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok (Ján. 13,35). Az Ur adja és nyújtja felénk szavát és erejét, kegyelmét és Szentleikét és várja, hogy mi azokat elfogadjuk, hogy azokkal éljünk, hogy azokat használjuk, hogy az Ö neve felmagasztaltassék, hogy a lelkek, épüljenek! Ha megértjük, hogy az Ur akarja, hogy jobb diakoniánk, szeretet-munkánk legyen, mint amilyen eddig volt, melyben benne van az Ő megváltott népének nagy és örömteljes hálája, akkor külföldi testvéreink sok fáradozása és áldozata nem volt hiábavaló, akkor érdemes volt nekik ezt az intézményt addig tartani ,amig lehetett és akkor is mondhatjuk, hogy az Ur adta, az Ur vette el, legyen áldott az Ur neve! Itt az ideje tehát, hogy a már meglévő kis erőnkkel, kevés szeretettel mindnyájan munkába álljunk, hogy munka közben az Ur által növekedjünk hitben is, szeretetben is, mert akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól elvétetik az is, ami van! Itt az ideje, hogy gyülekezeteinkben mindenütt munkába álljanak a presbitériumok által megbízott diakonátusok. Itt az ideje, hogy munkába álljon az országos egyház diakonátusa is. Hadd adhassuk tovább egymáshoz a segélykiáltásckat, adhassuk át egymásnak figyelmeztetéseinket, szeretetre buzdításainkat, szeretetünk segítségeit, ahol arra szükség van. Kaphassa meg minden tagja a mi egyházunknak a néki szükséges szót, vigasztalást, imádságot, tanácsot, darab kenyeret, ruhadarabot, orvosságot és mindezt az Ur Jézus Krisztus nevében és az Ö szent nevéért. Még van alkalmunk hálánkat megmutatni az Úrnak azért, hogy volt Diakoniaházunk! Még van alkalmunk arra, hogy befogadjuk azt, aki az írás szerint az igazi, a tulajdonképeni Diakónus, az Ur Jézus Krisztust. Az Ő szeretete által minden gyülekezetünk olyan közösséggé válhat, amelyben a legelhagyatottabb is olyan védve érezheti magát, amilyennek érezhették magukat az ápoltak az egykori Diakoniaházban. Az Ur bizonyára azt akarja, hogy minden gyülekezetünk úgyszólván egy-egy diakoniaházzá váljék, ahol Ő uralkodik az Ő csodálatos szeretetével! PÓTH LAJOS. 5H52SZ5a5E5H5E5E5H5H5H5E5H5E525H5H5H5E5H5E5H5Z5HSH£E5E5E5H5S5E52HH52SH5aSE5H5Hr A jugoslaviai Református Keresztyén Egyház “Jelentés” című havi értesítőjéből vesszük a hírt szeretetintézményünk: a diakoniaház lefoglalásáról. A brazíliai Harangszó jelen száma erről, más helyen, bővebb tudósítást hoz. 'íHSH5H5H5H5ESHS2535H5H5H5S5a525H5H5ZSE5H5H5Z5E5H5ZSE5H5H5H5H5H5E5E5H525HS'H5E5E5T
