Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-06-01 / 6-8. szám
Egy ilyen zimankós, vadhideg áprilisi estén lettem szem- és fültanúja Tél-apó meséjének, mely egy kis néger fiúcskának szólt. Igazi téli mese volt . . . ! Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, valahol Meseországban, élt egyszer egy Kályhakirály. .. (A gyermek sóvárogva sóhajtott.) De ebben a Meseországban nem volt oly hideg Fiacskám, mint itt minálunk, mert ott minden kunyhóban van kályha, van tüzelő bőven és ott mindig fűtenek... (A fiúcska fázóan bújt Télapó esőköpenyének mélyébe...) — És annak a kályhagyárosnak volt egy csodálatosan szép leánya, úgyhogy hetedhét ország királyfiai vándoroltak öszsze, hogy a kályhakirály lányának kegyeit elnyerjék. De a királyleánynak egyik sem tetszett közülök. Egyszercsak két daliás királyfi érkezett egyszerre látogatóba a Kályhakirályhoz: egy Fehér és egy Fekete. A fehér így üdvözölte a királyt: — Felséges királyom, én a Sarkvidék királyának vagyok a fia, van töménytelen fám és szenem, de országunkban kevés a kályha, kössünk üzletet: Te adsz kályhákat, én adok tüzelőt s mindketten még gazdagabbak leszünk, úgyhogy nyugodtan hozzámadhatod a leányodat feleségül... A Fekete Királyfi szerényebben beszélt a nagy Kályhakirályhoz: — Kályhák Nagy Királya! Én Trópusország követe vagyok. Nálunk most beköszöntött a tél, népünk fázik, tüzelőnk nincs, a hőmérséklet öt fokkal csökkent, vacog a fogunk s nincsen kályhánk. Könyörülj rajtunk óh Kályhák Királya, küldj sürgősen kályhákat, mert ráfagyunk az ekvátorra! A kályhakirály helyett a leánya válaszolt: — Jól van, jó derék Fekete Királyfi, én neked adom szívemet és Atyám neked adja a kályháit, mert én tudom, mit jelent az, ha a Trópusokon tél van... Te melegedni fogsz az én szívem hevénél, a te néped pedig atyám kályháinak melegénél... Nem hagyunk megfagyni benneteket, szegény, didergő trópusi Testvéreink! — Megkapjátok a kályhákat! Garantálom! A Fekete Királyfi úgy meghatódott az ígéreten, hogy ott helyben menten szörnyethalt... — S mi lett a kályhákkal? — kérdezte az elbűvölt néger fiúcska. — Hja Fiam, — válaszolta Télapó, kezeit melengetve, — a Kályhakirály nem tudott üzletet kötni a holt királyfival s összes kályháit eladta a Fehér Királyfinak. S ezért didergőnk most mi Fiacskám... — És a Királvleány?... — Igen, hát ő becsületesen megfagyott a Fekete Királyfi trópusi sírdombján ... A gyermek sírt. — Könnye megfagyott fekete orcáján. De levakarta a jégcseppeket s meghatódottan vacogta: — Isten őrizzen meg minden embert egy Trópusi Téltől... Fortaleza. Nöszövetségünk évek óta dolgozik Sao Paulóban. Betegeket istápol, szegényekkel törődik s a szeretetmunkának többi ágában is igyekezik híven szolgálni. Többek között közel egy esztendeje a nehéz helyzetbe került magyar családok felkarolása során négy gyermeket helyezett el jószívű magyaroknál (Zammer, Mohai Szabó, Csóka, Háry) ahol táplálékot, ruházatot, s mi több, szeretetet és nevelést, tehát otthont kapnak. Akik a szeretetmunkánkban közreműködni óhajtanak keressék a kapcsolatot Nőszövetségünkkel. Minden szerda este nyolc órakor tartja varróóráit s áhítatát a lapai Gyülekezeti termünkben. — Most a karácsonyi vásárjára készülődik a Nőszövetség. Szebbnélszebb magyar kézimunkákkal nvitja meg a karácsonyi kiállítást október harmadik vasárnapján a szeretetvendégségen s a november első vasárnapi kolóniális összejövetelen. Egyházunk kéri oly könyörületes szívek jelentkezését, kik négy gyermek egy évre eltartását (iskoláztatással együtt) vállalják. 11, 10, és 9 éves fiúról s egy 7 éves kislányról van szó.
