Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-06-01 / 6-8. szám

Tanult és olvasott mindent, ami a kezeügyébe került. Eleinte verseket és a történelmet. Nagyon korán elsajátította a művelt európai nyelveket: a német, angol és franciát; tanulta a spanyol és olasz nyelvet is, amellett a klaszszikus nyelveket is. Ezzel csak ízlését akarta fejleszteni, a nemzeti irányt soha nem tévesztette szem elől. Tudományszomja olthatatlan volt. Kimondhatatlan nélkülözések árán tudott egy-egy tankönyvet beszerezni. Tanult és tanított már Szalontán. Öntevékenysége, a maga erejéből való ismeretszerzése, korai magárautaltsága hozta magával gazdag, sokoldalú műveltségét, pontosságát, alaposságát, lelkii meretességét, mindenben. Szépen gitározott és ügyesen rajzolt is.

1833-ban került a debreceni kollégiumba, de keserves, sanyarú anyagi viszonyai miatt, csak kisújszállási tanítóskodása után folytathatta az iskolát. Kisújszálláson Török Pál, későbbi pesti refonnátus püspök könyvtárát kedvére használhatta.

Debrecenben, bár első tanuló maradt, kötelességtudó, de vágyai a színészet felé vitték. Becsületesen, egyenesen bejelentette tanárainak célját. A fiata’kor homályos ösztöne nehezen ismer magára: egynek vette az irodalmat és a színházat. Elkövetkezett a kiábrándulás, kijózanodás órája. A szigeti napok már az önvád, a meghasonlás napjai.

A zátonyrajutás után és balsejtelmű álma hatására, 20 éves korában gyalog indul haza, Szalontára.

Most már a szigorú kötelességteljesítés útjára lépett. 1836-ban első altanítónak tették meg, 1838-ban városi segédjegyzőnek, két évre rá rendes aljegyzőnek.

Korán megházasodott, egy szegény árvaleányt vett el: Ercsey Juliannát, ezt a hűséges, önfeláldozó lelket. Elégedett, nyugodt volt külső és belső élete. Félretette te'rveit, míg egykori debreceni iskolatársa: Szilágyi István Szalontára nem került. Szilágyinak ekkor már írói neve volt. Öntudatlanul is nyugtalanítani kezdte Aranyt és egyenesen serkentette a költői munkára. Petőfi szerint Szilágyi eszköz volt Isten kezében.

1846-ban a Kisfaludy Társaság Aranynak ítélte a pályadijat “Az elveszett alkotmány” című eposzáért. Ez buzdította.

Ugyanebben az évben a Kisfaludy Társaság népies tárgyú elbeszélésre hirdetett pályázatot. Itt mutatta be Arany igazi tehetségét, a néphez való lelki kapcsolatát. Toldiját mind az öt műbíráló, egyhangú1 ag a legkiválóbbnak ítélte. A magyar iskolákban ma is ebből tanulják a legtisztább magyar nyelvet, legtisztább magyar szellemet. A magyart örökké jellemző vonások találhatók meg benne: az ambíció, katonává létei, a hadi dicsőség elérése, stb. Irodalmunk legtökéletesebb művének, s csaknem egyetlen valódi remekének mondták a bírálók.

Toldi rendkívüli hatása után felmerült Arany lelkében a trilógia gondolata. E'őbb Toldi estéjét és csak nagysokára, 1879-ben adta ki Toldi Szerelmét.

Toldi hozta Aranyt és Petőfit egymás közelébe. Petőfi barátsága segítette eligazítani az irodalmi életben, irányt mutatott, terveket súgallt neki, s folytonos munkásságra ösztönözte. Haláláig tartó szoros barátság ez, melyet a félreértés legkisebb felhőcskéje sem árnyékolt be soha. A baráti szövetségnek ugyanaz a tipikus példája ez, mint a Dávid és Jónathán barátsága. Egybeforrt a lelkűk, úgy szerette egyik a másikat, mint a saját lelkét (I. Sám. 18:1,3), “... társáfi segíti és barátjának ezt mondja: Légy erős” (Es. 41:6.) “Van barát, aki raga-zkodóbb a testvérnél”... (Péld. 18:24). Találkozott a szívük a szívós fajszeretetben. Petőfinél az igazság, egyszerűség költői erejében lángol fel a gazdag magyar érzésvilág: Arany nagy szívén művészetté finomul az örök magyarság. Őt a nyugodt életszemlélet, a látás tisztasága, a tréfálkozó hajlam jellemzik.- 24 -