Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
ijesztő, reális képet a nemrég bemutatott amerikai mozgókép: “Blackboard Junglé”, (*) melynek portugál címe “Sementes del violéncia”. Kétségbeesett dühvei és értetlenül nézzük a filmet; azt gondoljuk néha, talán ez már túlzás, mégsem valószínű, hogy ennyire elvetemült csavargók terrorbandájává fajult a mai fiatalság. És lehet az valóság, hogy a tanárban csak ellenséget lássanak, gúny és megvetés tárgyává tegyék és ellene szövetkezve saját diákjai brutálisan reátámadjanak az éjszakai ucca sötétjében, sőt a tanteremben éles tőrrel fenyegessék életét? Nem akarom a történetet részleteiben ecsetelni, hanem az okot és a megoldást keresem. Hogy ilyen filmet készítettek és külföldre is exportáltak, nem hatásvadászatból történt, hanem hogy felhívják a tömegek figyelmét: Vigyázzatok! Lássátok, hová jutunk, ha a gyermek nevelését zsenge és ifjú korában elhanyagoljuk! Nem maga az ifjúság a hibás, hanem mint Madách mondta, bűne a koré mely szülte őt; a háborús és az utána következő koré. A nemzetek java, a fiatal családapák fegyvert ragadtak, hogy megvédjék a maguk igazát a mások igazságával szemben, az anyák “hadifontosságú üzemekbe” mentek dolgozni, míg gyermekeik nevelése jobb híjján az uccára maradt. Fiatal éveit, amikor a legfogékonyabb jóra-rosszra egyaránt, megfelelő erkölcsi és vallásos útmutatás nélkül töltve, mivé fejlődhetett ez a nemzedék? Átitatva ezenfelül a háborús bizonytalanság és pusztulás okozta könnyelmű, léha életszemlélettel, a “Csak egy nap a világ” felfogással, csoda-e ha nincs sok kedve a tanuláshoz, hanem csak állati örömök, rombolás és rablás érdekli? Nem könnyű feladat jó útra téríteni azokat, akik a rossz befolyás és mostoha körülmények folytán erre a szélsőségre jutottak. A film derűlátóan végződik, a fiatal, kitartó tanár végülis győzedelmesen kerül ki a harcból, sikerül meg(*) Blakboard Jungle — Feketetábla őserdő. Sementes de violéncia — Az erőszak magvai. szelídítenie, sőt meghódítania az osztály javarészét. Így válik a mozgókép kielégítő, vigasztnyújtó és építő jellegűvé. ^ , A tanulság azonban más; nem a tünetet, hanem az okot kell gyógyítanunk, azaz kiküszöbölnünk, amint a jó orvos teszi. A megoldás csakis a szeretetre épített, meghitt, békés otthon, a vallásos és erkölcsös nevelés lehet, nem az iskolás korban csupán, hanem már a bölcsőtől kezdve. Minden szülőnek kötelessége, hogy gyermeke szeretetét és feltétlen bizalmát korán megnyerje, és ha ez nem sikerül, nem a gyermek a hibás. Építeni csak szilárd alapra lehet és az alap mindenki életében a szülői ház. A film által fölvetett probléma itt, Délamerikában nem olyan időszerű, mint a háborúban résztvett országokban. Ezzel szemben mást fedezhetünk föl benne; a történet mondanivalója reánk, bevándoroltakra is alkalmazható, más szempontból: nekünk nemcsak becsületes, istenfélő és erkölcsös nemzedéket kell fölnevelnünk, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy megtanulják, soha el ne feledjék és unokáinknak is továbbadják legnagyobb kincsünket, a drága magyar nyelvet. Az ehhez való alapot megint csak a szülői ház adhatja meg, amelynek szerves kiegészítő része a vasárnapi iskola, a cserkészet és egyéb magyar kulturszervek. Ezek fontosságát hirdetni és hatalmas jelentőségű munkáját dicsérni soha sem elegendő. Ha elhanyagoljuk a gyermeket, íme megvalósulhat a sötéten szörnyű mozitörténet feketetábla — őserdeje, ahol nem diákok, hanem közönséges vadak tanyáznak az iskolapadokban; ha azonban mindannyian lelkiismeretes türelemmel neveljük gyermekeinket, soha meg nem feledkezve Krisztus tanításáról, aki mindenekfölött a szeretetet hirdette, akkor bízvást remélhetjük, hogy nem őserdő, hanem napsugaras, szelíd, pázsitos liget lesz az iskola és igazi boldogság borítja majd szegény, megtépázott földünket Rá-roly- 18 -