Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

.egerősebb hadosztály az Isten! Ne is akarjon ebből senki se részt magának. Az érdem és a hála ezért az Istené: az ozmán tengeráradat megsemmisült, egyedül a magyar vitézség és elszántság erejéből, az Isten segítő kegyelmével.

Jól ismert probléma volt ez akkor. Akár ma, egy tél ezredévvel később a bolsevista vörös csillag, úgy meredt a török félhold a lófarkas kopják végéről a keresztyén kulturált világ felé. Bizánc már harmadéve elesett. Megszűnt ugyan a görög császárok, a bolgár cárok, szerb despoták versengése, megszűnt a vita: vájjon a Szent Háromság lényegének kelléke-e az “i” betű, “homouzia”, vagy a “homoiúzia” a valódi? (1>. Megszűntek a pseudo császárságok: a niceai, a tessalonikai, az epirusi, a terbizondi a maguk hűbéres mikro-királyságaikkal, fejedelemségeikkel, hercegségeikkel, grófságaikkal: az antióchiai, cyprusi,

achaiai, rhodusi, athenai-i, a neopatrasi, az edessai a tripolisi, az Archipelagusok és Albánia hercegségeivel együtt. Az Aja Sophia kupoláján a kereszt helyén a Félhold ragyogott fel és a hóditó oszmán hatalom mindent elpusztított, amit nem Allah alkotott, vagy nem Mohamed próféta rendelt.

A fiatal, 21 éves II Mohamed szultán rendkívül nagy, kelleti műveltségű. — Nagynevű elődjeinek: Osmannak,

Murádnak, Bajazidnak méltó utóda; akit kortársai “Hóditó” melléknévvel díszítettek. — Világhódító tervekkel foglalta el örökségét, a padisahok trónját. Európa szívébe akart behatolni, hogy ott is elvégezze a hivatását: a gyaurokat az igaz hitre térítse, elpusztítsa templomaikat és helyükbe mecseteket emeljen, ahonnan a mezzin hirdesse a korán szuráit. így szólott:

“Miként egy Isten van az égben, és az Allah, úgy a Földön is csak egy úr van, és az a padisah: III. Mohamed”.

(1) A niceai első egyetemes zsinat (325) Krisztusnak az Atyával való egylényegüsegét (homoúzia) állapítja meg Arius tévelvésével szemben, aki hasonló lényegűségét (homoiuzia) vitatta.

A kelti császárság tragédiáját egyedül Magyarország tudta átérezni, noha magának is volt bőven baja királya, V. (Habsburg) László, 13 éves serdülő kamasz, aki gyámja és nagybátyja, Ulrik Zille grófja, egy denevér erkölcsű osztrák four, léha befolyása alatt nem sokat ígér. Az ország északi és nyúgati részein cseh martalóc-hadak garázdálkodnak: vezérük Griskra János — egy katonai lángész, nagyvonalú megérzéseivel kortársait messze felülmúlta. A hazájukban szétvert, és Magyarországra menekült huszita csehekkel a vendéglátó országban egy huszita államot alapított. Ennek a parazita államnak egyedüli állami életberendezkedése a rablás és fosztogatás volt. “Zsebrák” kapitányai rendszeres hadjáratot vezettek a Duna-Tisza közére, Szabolcsba, Sárosba, Zemplénbe, ahol falvakat, udvarházakat dúltak fel és raboltak ki, városokat égettek a barmokat még falusi parasztnépet elhurcolták, mialatt a magyar katonai erők a veszélyeztetett déli határokon és azon túl, a balkáni hűbéres területeken az egyre terjeszkedő izlám feltartóztatásával voltak elfoglalva.

A nyugati határokon túl, a császár III. Frigyes, miként egykor, a tatár veszedelem idején elődje, II. Frigyes is, várja-lesi, mikor hull ölébe a Magyar Szent Korona Birodalma. Hiszen fondorlattal hatalmába kerített Szent Korona már is birtokában van. A többi már csak türelem kérdése. Az idő neki kedvez, kár volna csak egy csepp vért is áldozni miatta.

Ez volt a helyzet, akkoron, amikor a török birodalom mind a négy sarkán belül egy óriási hangyabollyá változott. Vagy inkább egy óriási kaszárnyává. A katonák, akik a Perzsa öböltől az Arany Partokig, sőt a távoli Bochara, Khiva és Turkesztán pusztái felől Anatolia felé özönlöttek: beduinok, berberek, tuaregek, arabok, koptok, turkonének, kurdok, kozákok, cserkeszek, khirgizek, afghánok, dzsungárok, mezopotámiak, libanoniak, Szenegál, nubiai, dahomeyi :s madagaszkári szerecsenek, mind, akiket a muzulmán hit fogalt egybe. A tábo- 9 -