Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

.egerősebb hadosztály az Isten! Ne is akarjon ebből senki se részt magának. Az érdem és a hála ezért az Istené: az ozmán tengeráradat megsemmisült, egyedül a magyar vitézség és elszánt­ság erejéből, az Isten segítő kegyelmé­vel. Jól ismert probléma volt ez akkor. Akár ma, egy tél ezredévvel később a bolsevista vörös csillag, úgy meredt a török félhold a lófarkas kopják végéről a keresztyén kulturált világ felé. Bi­zánc már harmadéve elesett. Megszűnt ugyan a görög császárok, a bolgár cárok, szerb despoták versengése, megszűnt a vita: vájjon a Szent Háromság lényegé­nek kelléke-e az “i” betű, “homouzia”, vagy a “homoiúzia” a valódi? (1>. Meg­szűntek a pseudo császárságok: a niceai, a tessalonikai, az epirusi, a terbizondi a maguk hűbéres mikro-királyságaikkal, fejedelemségeikkel, hercegségeikkel, grófságaikkal: az antióchiai, cyprusi, achaiai, rhodusi, athenai-i, a neopatrasi, az edessai a tripolisi, az Archipelagusok és Albánia hercegségeivel együtt. Az Aja Sophia kupoláján a kereszt helyén a Félhold ragyogott fel és a hóditó osz­mán hatalom mindent elpusztított, amit nem Allah alkotott, vagy nem Mohamed próféta rendelt. A fiatal, 21 éves II Mohamed szul­tán rendkívül nagy, kelleti műveltségű. — Nagynevű elődjeinek: Osmannak, Murádnak, Bajazidnak méltó utóda; akit kortársai “Hóditó” melléknévvel díszí­tettek. — Világhódító tervekkel foglal­ta el örökségét, a padisahok trónját. Európa szívébe akart behatolni, hogy ott is elvégezze a hivatását: a gyaurokat az igaz hitre térítse, elpusztítsa templo­maikat és helyükbe mecseteket emeljen, ahonnan a mezzin hirdesse a korán szuráit. így szólott: “Miként egy Isten van az égben, és az Allah, úgy a Földön is csak egy úr van, és az a padisah: III. Mohamed”. (1) A niceai első egyetemes zsinat (325) Krisztusnak az Atyával való egylényegüsegét (homoúzia) állapítja meg Arius tévelvésével szemben, aki hasonló lényegűségét (homoiu­­zia) vitatta. A kelti császárság tragédiáját egye­dül Magyarország tudta átérezni, noha magának is volt bőven baja királya, V. (Habsburg) László, 13 éves serdülő ka­masz, aki gyámja és nagybátyja, Ulrik Zille grófja, egy denevér erkölcsű oszt­rák four, léha befolyása alatt nem so­kat ígér. Az ország északi és nyúgati részein cseh martalóc-hadak garázdál­kodnak: vezérük Griskra János — egy katonai lángész, nagyvonalú megérzé­seivel kortársait messze felülmúlta. A hazájukban szétvert, és Magyarországra menekült huszita csehekkel a vendéglá­tó országban egy huszita államot alapí­tott. Ennek a parazita államnak egye­düli állami életberendezkedése a rablás és fosztogatás volt. “Zsebrák” kapi­tányai rendszeres hadjáratot vezettek a Duna-Tisza közére, Szabolcsba, Sáros­ba, Zemplénbe, ahol falvakat, udvarhá­zakat dúltak fel és raboltak ki, városo­kat égettek a barmokat még falusi pa­rasztnépet elhurcolták, mialatt a magyar katonai erők a veszélyeztetett déli hatá­rokon és azon túl, a balkáni hűbéres te­rületeken az egyre terjeszkedő izlám feltartóztatásával voltak elfoglalva. A nyugati határokon túl, a császár III. Frigyes, miként egykor, a tatár ve­szedelem idején elődje, II. Frigyes is, várja-lesi, mikor hull ölébe a Magyar Szent Korona Birodalma. Hiszen fon­dorlattal hatalmába kerített Szent Ko­rona már is birtokában van. A többi már csak türelem kérdése. Az idő neki kedvez, kár volna csak egy csepp vért is áldozni miatta. Ez volt a helyzet, akkoron, amikor a török birodalom mind a négy sarkán belül egy óriási hangyabollyá változott. Vagy inkább egy óriási kaszárnyává. A katonák, akik a Perzsa öböltől az Arany Partokig, sőt a távoli Bochara, Khiva és Turkesztán pusztái felől Anatolia felé özönlöttek: beduinok, berberek, tuare­­gek, arabok, koptok, turkonének, kurdok, kozákok, cserkeszek, khirgizek, afghá­­nok, dzsungárok, mezopotámiak, liba­noniak, Szenegál, nubiai, dahomeyi :s madagaszkári szerecsenek, mind, akiket a muzulmán hit fogalt egybe. A tábo­- 9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom