Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
Pünkösti ünnepi konceptus A nyelvnek két csodája van feljegyezve a Szentirásban. Az első annak az c’ején, mikor a vakmerő, Istenig emelkedni akaró emberek nyelvét összezavarja az Ür hogy ne értsék egymást s azok elszélednek a világ minden tájára. A másik a váltság nagy munkájának befejezésénél, mikor a Szentlélek nyelve ismét összegyűjti ismeretlen, távoli országok népét Isten nagyságos dolgairól szóló bizonyságtétel hallgatásában. Ez a két csoda kiegészíti egymást. Püuköstkor oldódott fel és tört meg az az átok, melyet a Bábel hozott az emberekre, a Szentlélek munkájában lett eggyé az emberiség nagy nemzetsége1, a Szentlélek hozza egységre mindazokat, akiknek egyeknek kell lennie, de akiket a bűn elválasztott és szembeállított egymással. A bűneset óta hiába keresi az ember azt a nyelvet, melyen megértheti egymást. Az Isten hatalma felé törő, magától naggyá lenni akaró emberiség tagjai közé éles választófalat húzott, a békétlenség, harag, gyűlölet, meg nem értés falait emelte a bűn. Azóta ember és ember, testvér és testvér, nemzet és nemzet, sőt jaj, keresztyén és keresztyén között szakadékok, örvények sötétlenek, melyek elválasztják egymástól, ellenségévé teszik egymásnak. És bár az emberben megmaradt az igaz egységre és békességre irányuló vágyakozás, mint egyik nyoma annak, hogy Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, mégis az ember ezt az egységet sohasem tudta az igazi úton keresni. Ma is emberi tervekkel, a nemzetek külső összefogásával, mesterkélt kapcsolatok keresésével próbálják helyreállítani a nyelvnek azt az egységét, melyet a bűn megbontott. A bolsevizmus maga is egy óriási, emberi törekvés az egység helyreállítására. De ezek mind hiábavalók. Csak c jgyeden egy hatalom van, mely egy nyelvre tudja hozni az egész emberiséget: a Szentlélek hatalma, mely hajdan csodálkozásba ejtette az ige hallgatóit s amely azóta is magasztaló csodálkozásba ejt mindenkit, aki ezt a hatalmat ismeri. Ha egyszer az emberiség a maga nyelve helyett a Szentlélek által adott nyelven kezdene beszélni, ha nemzetek, egyházak, egyének nem a maguk dicsőségét, sikereit, nagyságát, hatalmát, hanem Isten érettünk megnyilvánított kegyelmét tennék életük alapjává, akkor megnyílnának a szívek egymás előtt is, akkor ez egy nyelv: a szeretet, alázatosság, Isten hatalmát dicsőítő magasztalás nyelve egységet teremtene a világon. A keresztyéneknek, akik ismerik ezt a nyelvet, akikben Isten Szentlelke által munkálkodik, akiket Isten azért helyezett erre a világra, hogy itt az Ő kegyelmét hirdessék, az a feladatuk, hogy ezen a nyelven szóljanak egymáshoz és másokhoz. A pünköst ünnepe hatalmas bizonyságtétel arról, hogy a Szentlélek ma is uralkodik, hogy hatalma ellenállhatatlan, hogy az az egység, melyet Krisztus megteremetett az Anyaszentegyházban, minket kötelez. Felszólítás arra, hogy a Lélek által adóit nyelv zendüljön meg a családokban, nemzetek életében, hogy ez hirdesse Isten hozzánk lehajló irgalmasságát. ígéret arra, hogy Isten Szentlelke át tudja alakítani a szíveket, magához tudja hajtani ellenségeit, meg fudja törni az ellenségeskedés hatalmát, eggyé tudja tenni Krisztusban azokat, akiket elválasztott a bűn ereje. ígéret arra, hogy e világ minden válaszfala dacára az örökkévalóságban egyek azok, akik az Övéi. DR. IMRE LAJOS- 3 -
