Harangszó, 1956 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
AZ IDŐ ÉS ÖRÖKKÉVALÓSÁG ÓRÁJA I. Móz. 1:14-19. Jel. 10: 5-6. A Naphoz, a Nap után igazodik minden földi óra. A Legfelségesebb akarata szabja meg az emberi élet sorsát és eseményeinek időpontját, “óráját” Ezt a megfellebezhetetlen akarót kereste, figyelte az Ür Jézus is: Néni jött még el az én órám! — hárította el a felhívást a csodatevésre, isteni megbízatása igazolására a kánai mennyegzőben. Eljött az óra, hogy ki-ki eloszoljon az övéihez és engem egyedül hagyjatok! — mondotta tanítványainak a szenvedés kezdetén. Ez a ti órátok — és a sötétség hatalma — mondotta ellenségeinek, mikor azok élt.re törtek. Atyám, lehetséges, múljék el tőlem a keserű pohár — de ezért jutottam ez órára — mondja imádságéban feleletül az Atya szenvedést megengedő akaratára. “Elvégeztetett”, hallatszott a fájdalmas halálki álltás, ami egyúttal diadalkiáltás is volt. A földi megfigyelés szerint “Vala pedig három óra”. Az örökkévalóság mértéke szerint pedig a megváltás, az engesztelő áldozat teljes befejezése. Az én rövid földi életem időbeosztását csakúgy a földi óra méri, mint a tiédet. Figyelted-e már órádon a percmutató körbefutását? Milyen sokára kerül meg egy kört, mennyit lehet ezalatt szenvedni s milyen keveset örülni! Hogy el lehet predálni az időt! Hogyan kergeti az ember fiatalabb éveiben az időt, hogyan tartóztatná, lassítaná később! Nem az idő maga, hanem az időben történő események, változások, az alkalmak, a tettek és a mu'asztások azok, amelyek meghatározzák, irányítják, eldöntik sorsunkat. Ebből a szempontból fontos a “mi óránk”. Mire figyelmeztet az időben, ez új esztendőben a “mi óránk”? “Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne kem'nyítséjek szíveteket. Ma van a kellemes idő, ma van az üdvösség napja”. Ma van az alkalom a kegyelem, az üdvösség, a Megváltó elfogadására. Ki tudja, a holnap nem késő-e? Ez az esztendő is alkalmat nyújt az Ö helyesebb megismerésére, igazabb követésére, önzetlenebb szolgálatára. Ha mélyen elgondolkozunk az isteni kijelentés titkai felett, rájövünk arra, hogy nem annyira az időben, mint az örökkévalóságban dőlt el a sorsunk. Az Isten titkos tanácsában határoztatott el a megváltás. “Megöletett a bárány a világ fundamentumának felvetetése óta”. Az Isten titka az én — s a te elválaszatatásod. A titok neked az időben felfedetik, amikor tapasztalod: Akié a Fiú, azé az Élet. Időben és örökkévalóságban is igaz ez, mint igaz a kijelentés másik része: Akiben nincs meg az Isten fia, az Élet sincs meg abban. Az új esztendeiben figyelni szeretnék Uram Reád, mielőtt cselekednék: eljött-e az én órám? Nem sietem el a feladatomat, nem is szeretném sem halogatni, sem végleg elkésni, tudom, eljön az idő, mikor senki sem munkálkodhatik. Tudom, a te igédből, ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek is. Ha a szenvedés órája jön reám, bízom abban, nem leszek egyedül, mert az Atya velem lesz. Ha “vig” esztendő köszöntene reám, hálás szívvel ujjongok, nem “szűröm a szúnyogot”, mert tudom, minden terentett dolgod jó, ha hálaadással élnek azzal. Ha ez évben jön el az utolsó órám, légy kegyelmes, hogy elmondhassam Urammal, Megváltómmal: Elvégeztetett! Legyen ez diadal kiálltása le’kemnek, mint Uramé, Jézusé az volt, aki legyőzte a halált, amelynek Őmiatta ésérette nincs fullánkja többé, aki legyőzte a Sátánt, a poklot, a melynek nincs diadala a hivő felett többé. Ha az én földi életem szolgálata elvégeztetett, nem lesz számomra többé akkor múló idő, csak örökkévalóság! Légy velem, Szeretteimmel Egyházammal, Hazámmal az időben és az örökkévalóságban!” Dr. Patay Pál
