Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
melésbe. Ebbe a tóba nagy területek drainvizei ömlenek be, melyeket a szivattyú telep emel át a tengerbe. Kb. egy hónappal az áradás előtt a szivattyútelep leáll, mert ekkor nincs drainvizhozzáfoyás, a tó pedig kiszárad, hátrahagyva a sót, amit a drainvizek oldott állapotban vittek bele. Ezt a sót összegyűjtik - egész sóhegyeket lehet ilyenkor ott látni — és főzéshez használják. Az egyiptomi talajban ugyanis eltérőleg a magyarországi sziksóktól konyhasó van. A drain szivattyútelepek egy másik példája a Seru-i telep. Ez a Mansala tó partján épült. A tó a tengerrel közlekedik és egész Port-Said-ig a Suez-i csatorna bejáratáig nyúlik el. Szélessége kb. 60 km- A szivattyútelep arra szogál, hogy kb, 50.000 kát. hold földterületen a talajvizszintet egy leszállított nívón állandóan tartva, e területet termelésre alkalmassá tegye. Amikor első ízben jártam ott, hogy a gépek szerelését megkezdjük, félórás autó-úton mindenfelé csak kopár vizenyős vidéket láttam, ahol néhány kóron kívül — mely a sós talajban is megél — növényzetnek semmi nyoma sem volt. A szivattyútelep üzembehelyezése után a táj képe gyorsan változott. Az első években mindenfelé rizst termeltek, mert ez a növény különösen sok öntöző-vizet igényel, és amellett kevéssé érzékeny a sós talajra. Ily módon a rizstermeléssel együtt a talaj átmosása is megtörtént. A harmadik évben a terület minden más, Egyiptomban kultivált növény — elsősorban a gyapot — termelésére is alkalmassá vált. Az egyiptomi öntözési rendszernek harmadik főalkotója a víztárolók. A mai Egyiptomban víztárolókul maga a Nilus medre szolgál. A folyamot helyenként keresztgátakkal elzárják. A gát a vizet maga előtt felduzzasztja és a medernek az a szakasza, amelyre a gát duzasztó hatása kiterjed: az a víztároló. A gátba zsilipek vannak beépítve, melyeknek nyitásával és zárásával az átfolyó vizmenyiséget tetszőlegesen be lehet szabályozni. Legnagyobb víztároló az assouani reservoir. Itt a Nilus 2 Km. széles. A gátat már háromszor magasították, hogy a víztároló kapacitását növeljék. Most a gát 30 m.-el duzzasztja fel a Nílust és a reservoir befogadó képessége kb. 5 milliárd köbméter. Az assouanin kívül még több víztároló van Egyiptomban, mint az esnai naghamadi, assiouti, delta víztárolók. A delta-gát volt az első keresztgát. Ez Cairotól északra kb. 8 Km.-rel ott épült, ahol a Nilus két ágra szakad és a deltát alkotja. Gizehi gúlák A két delta ágban a Rosetta-i és Damietta-i ágban még ma is használják víztároló ősalakját. Az áradás előtt 4- héttel, amikor a Nilus vízhozama már aránylag igen csekély, földgáttal elzárják mnd a két Niluságat, hogy az értékes öntöző vízből semmi sem veszszen kárba. Ezeknek a földgátaknak az elbontásáról nem kell külön gondoskodni, mert az első árhullám magával ragadja őket és a tengerbe sodorja. A vízgazdálkodás ágazatai között Egyiptomban az öntözés a leglényegesebb. A haramadik ágazat, az árvízvédelem az öntözés fejlődésével jelentőségsböl veszít. Ugyanis a víztárolók befogadóképességének növelésével a folyam vizszintingadozása és ezzel az árvízveszély is mindinkább csökken. A vízgazdálkodás negyedik ágazata a vizi erők kihasználása elsősorban elek-9 — a cd
