Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1955-05-01 / 5-6. szám

ha” (Ján. 6 : 35.). Az egész beszélgetésnek a csattanó vége pedig ez volt: “A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit”. (Ján. 6 : 63.)Halálának előestéjén pedig, az úrvacsora szeztetésekor azt mondolta a kenyérről: “Ez az én testem”, s a borról : “Ez az én vérem”(Márk. 14 : 22. 24.). Ha szószerint veendő tételt akart volna felállítani, akkor is azt kellett volna mondania az “átlényegülés” tana értelmében: “Ez is... “Mert hiszen ugyanakkor ott volt még az asztalnál az ő földi természetszerinti teste és vére.

De éppen a kezében tartott kenyérről és borról mondotta: “Ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik” (I. Kor. 11 : 24.). “Ez az én vérem, amely

sokakért kiontatik” (Márk 14 : 24. ). És nyilvánvaló, hogy a kereszten való másnapi megáldoztatásáról szólott. Nos, másnap a kereszten nem az a kenyér töretett meg s nem az a bor ontatott ki, amelyről Jézus, ha szavait szószerint vesszük, ezt megmondotta,

Akkor sem a kenyérben és boifoan volt ő jelen, ma sem abban jelenik meg. Akkor jelen volt emberi testében, mert még nem teltek le “az ő testének napjai” (Zsid. 5 : 7-). Ma pedig jelen van az ő Szent Lelke által, különös közelségbe jőve hozzánk az úrvacsorában. S mi máskor is, de ilyenkor különös hálaadással fordulunk hozzá hogy hit által egyesüljünk vele és elnyerjük újra mindazt, amit halálával hívei számára szerzett.

AZ ÉN KERESZTEM.

Megbüntetett a sors. Én vittem a keresztet,

De mikor éreztem, hogy a térdem reszket,

S ha egy lépést teszek, összerogyok, végre,

Dacosan és büszkén felnéztem az égre;

Hát megvert az Isten? Megbüntetett mégis?

Nem remeg meg a föld? Kék maradt az ég is?

Hiszen imádkoztam, templomba is jártam,

Most is a kegyelmet az Istentől vártam.

Vártam, hogy levegye rólam a keresztet,

Hiszen látja fentről, hogy a térdem reszket,

S hogy a terhet tovább már vinni nem bírom;

Mért nem szánja meg a mérhetetlen kínom?

S akkor, — mikor már éreztem, káromlásba kezdek —, .. Megláttam ragyogni egy nagyobb keresztet;

Egy nagyobbat annál, mint amilyet vittem,

S szelíden, de vádlón megszólalt az Isten :

“Miért vádolnád azt ki válladra tette?

Nem nagyobb volt annál a Krisztus keresztje?

De ő vitte mégis és nem zúgolódott,

Hanem a bűnödre s másokéra gondolt.

Azzal a kereszttel ő megváltott téged!

S ha most még úgy érzed, hogy reszket a térded, Gondold, hogy válladra őérette vetted :

Vidd tovább csendesen ezt a te kereszted”. Csodálkozva láttam, a térdem nem reszket,

S türelmesen vittem tovább a keresztet.

Szathmáry István- 11 -