Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-01 / 3-4. szám
ERDÉLYI MÁRCIUS. 'Reménуik Sándor Egy tizenötös szám. És március : Az első tavasz — hónap közepe. Kimondottam így egyszerűn, Ne féljetek, ne féljen senkise. Ne féljetek : nem tüzesednek át Halk hangolás után a verssorok, Nem temetni és nem lázítani, Csupán figyelmeztetni akarok. Oly csendben nő a versem, mint a fű, Ügy duzzad, mint a rügy duzzad a fán. Nem szavalok — szavaltunk eleget, — Nagyon sokat — március idusán. Volt egy tanítóm akkor, — igazi, Nagy nevelő, — gyökérig ható. Ő mondta : csak úgy ünnep ez a nap, Ha munkát s imát összefoglaló. Magányos hangját zsivaj nyelte el.— Lavina dörgött. Most, — a kő alatt Számunkra csak csendes növekedés: Valóban i munka s imádság maradt. De szárny kell munkához s imához is! Szárny mely röpít, s forrás mely enyhet ad. Tört szárny, beomlott kútfő : mégis élet, Mégis üdvösség az a régi nap. Testvér, látod : én nem járok tilosban, De te is hidd : nem tilalmas dolog Megsimogatni otthon a fiókban Egy poros, régi, kicsi szalagot. Aztán — menni a hétköznapok útján, Császárnak megadni, mi az övé, S maga részét minden hatalomnak,— De Istennek is, ami Istené. (1931 március 10)
