Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11-12. szám
1955 november 14. Van olyan gyermeke, aki betegség, vagy nagy távolság miatt nem tudott megérkezni id. Hégető Imréékhez az ötvenedik házassági évfordulóra, de a konfirmáló lelkipásztora megérkezett, és bevallja, hogy soha se volt olyan lelki élményben még része, mint amikor a két hivő lélektől hallotta megismételni azt az esküvést, amelyből az ötventagú család származott. Azt az esküt, amelyből ennek a famíliának minden boldogsága és öröme, és minden áldás er redt. — Örömkönnyek csillogtak az öregek szemében, amikor az unokák egymásután magyar verssel köszöntötték fel őket. — Szépen rendezték el az a,ranylakodalmat a gyermekek. Etel leányuk hívogatta össze a családot, nem zajos mulatozásra, hanem istenes megemlékezésre, s csak az édesapja gyöngélkedése okozta, hogy nem templomi összejövetelen, hanem a családi hajlékban kellett azt megtartani. Sándor fiuk az északparanai magyar rádiórán intézte el, hogy illően felköszöntsék szüleiket. Mihály gyermekök pedig verset faragott : 50. házassági évforduló. Édes szüleim most szólok hozzátok, hogy ötven esztendőt már együtt jártatok. Jó példát, hogy lássunk, mi a gyermekeid, békességben éltek, ti mind ez ideig. Köszönetét mondok én néktek mindenért, mit elkövettetek gyermekeitekért. Midőn ültettétek a vallás plántáját, nem tekintve ám az élet nehéz gondját, mennyit is küzködve, mennyit fáradozva, a testi jólétről nem is álmondozva, előttetek állott mindég a hivatal: Neveld a gyermekid, élsz bár sok gondokkal! Bocsássatok most meg, mikkel megbántottunk, ha jó sziveteknek bánatot okoztunk. Nem szolgáltuk néktek mindezeket vissza, öreg napotokra marad tartozásra, csak kérjük az Istent, hogy áldjon meg érte, adja ő áldását reátok örökre, örömöt leljetek minden gyermekiekben, értök soha szégyent vallnotok ne kelljen! Hátralévő naptok virágozzon szépen : tündöklő reménnyel és Jó egészségben! Az Űr megáldotta őket, az ötvenedik évordulóig a család éppen ötventagú lett s mindezideig mindannyian életben maradtak!!! Jöjjetek közelebb hozzám.. Gyönyörű, veröfényes napon az Ó-testámentumból szólt az Ige az aranylakodalmat tartó gyülekezethez. Az Ür Isten hívogatta a gyerekeket, unokákat, hogy jöjjenek közelebb egymáshoz, mint a Bibliában a Jákob tesvérei, és közeledjenek az Istenhez! A prédikáció alatt azért mindenki úgy érezte, hogy az Űj-testámentom Krisztusa hívogatja az öreg szülőket: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugosztlak titeket”. A jó Pásztor karjaiban hordozta a századik bárányt s sziklákon, akadályokon, megpróbáltatásokon át vitte s szép kies mezőkre legeltette... S a két öreg szól : Az Űr az én pásztorom, nem szüköldöm!- 27 -
