Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1-2. szám
EGY MODERN PÉLDÁZAT. TÖRTÉNT pedig egyszer, hogy a szerkesztő meghívatott egy gazdag ember által ebédre. Egy jónevű vendégiőbs mentek pedig az ebéd elfogyasztására. És a kiszolgáló pincérek igen előzékenyek valának, és az étel is igen Ízletes vala. Mikor pedig az ebéd immár a vége felé közeledék, a pincér elhozá a számlát és átadá a vendéglátó gazdának. És a vendéglátó gazda átvevé azt, tüzetesen átvizsgáló a számadatokat, kissé morgott, de nem tőn semmi féle megjegyzést. Mikor pedig felálltunk az asztaltói és indulni készülénk, észrevevém, hogy a vendéglátó gazda nehány pénzdarabot csuztatott a tányér széle alá. Nem figyelhetém meg a pénzdarabok felekezeti hovatartozandóságát, mindazonáltal látám, hogy a pincér, aki a közelben állt vala, boldogan mosolygott, ami megmagyarázva annyit jelent, hogy a borravaló összege kielégítő vala a számára... Az ilyetén szokások felettébb ismeretesek mindenfelé. És a szerkesztő nem kívánja elitélni azokat. De midőn a szerksztő elmélkedni kezde azon pénzdarabok felett, amelyeket borravalóként osztogatunk, eszébe juta a borravalónak és a tizednek egymáshoz való viszonya- Mivelhogy a közhasználatban közmondásszerűen 10 % nak- azaz tizedenk kell lennie a borravalónak, hacsak nem akarjuk a pincérnek vagy pincérnőnek a haragját magunkra vonni... És igy amint tovább elmélkedém ezeken a dolgokon eszembe juta sok templomba jaró ember, akik közül csak nagyon kevesen bánnak úgy az Istennel mint pincérjükkel. Mivelhogy ama pincér nevezetű személynek megadják az őtizedjét, Istenüknek ellenben csak annyit adnak, amenynyivel éppen megúszhatták. Noha az Isten sem vár kevesebbet tőlük, mint az ő pincérjük. Bizony, bizony mondom néktek, amaz emberek jobban félik az ő pincérjüket, mint az ő Istenüket. Avagy nem illenék-e legalább olyan szeretetek tanúsítani az Isten iránt, mint amiivet tanúsít az ember az ő pincérje iránt? De vájjon kicsoda értheti, meg az embert és az ő pénzbeli adakozását?... A kanadai “Üj Élét” -bői-Úristen mi mennyei szerelmes Szent Atyánk, Te ki mindeneket gazdagon megáldottál és mindennapi kenyerekkel bőven megajándékoztál, kérünk Tégedet, oltalmazz meg minket fösvénységtől és telhetetlenségtől és gerjeszd fel a mi hitünket, hogy a Te áldásodból és a Tetőled adott jókból a szegényekének örömest és jókedvvel osztogassunk evégre, hogy a Te jószágid jó udvarbiráinak találtassunk és hogy ne szűkölködjünk mikor eféle udvarbiróságtól megfosztatunk és a Te itélőszéked elé vitetünk. Ezt engedd meg minékünk. Ugyanazon mi Urunk Jézus Krisztus által, ki Teveled és a Szentlékkel egyetemben él és uralkodik mindörökkön-öröke. Ámen. Bornemisza Péter 1578 Hol láttad, hogy akárki is feljebb emeltessék fáradság és nyavalya nélkül? Mind a kereskedők, mind a vitézek, mind a míves emberek sok gonddal, búval, fáradsággal mennek elöbb-elöbb. Te pedig az isteni nemes ajándékokban aggodalom, vigyázás, munka és nyavalya nélkül akarnál meggazdagodni?! Bornemisza: Ördögi kísértetek (1578J — 17
