Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-01 / 9-10. szám
gyis a bűnbe, merült emberiségnek a jézus Krisztusban való megváltásról és a Szentlélek által való újjászületéséről szóló boldog és óriás világprogramm. Ezt a programmot olyan történelmi módszerrel szolgálja, mely a protestantizmust a szellemiség, a szabadság és a bensőség vallásává teszi; intézményes hagyomány helyett az Ige szuverenitása alá helyezi és az Igét, mint teljes isteni kijelentést, a Szentírásból meríti- Mindezekkel a protestantizmus egyéneket, egyházakat, társadalmakat és nemzeteket a Jézussal való misztikus közösségbe kíván beleszervezni és a Szentlélek közvetlen nevelő hatása alá helyezi. Minden evangéliumi egyháznak legfőbb kérdése, miképpen maradjanak meg az Evangélium egyházainak és miképpen éljenek a Jézus Krisztus közvetlen királysága alatt? Minél erősebben vallják és élik ezt a programmot, annál győzelmesebben állhatnak meg a protestantizmus minden fennyegető veszedelmével szemben. A támadó római katolicizmussal szemben a legfőbb védelem nem a politika, nem a közjog, hanem az Evangélium, a szívben királlyá tett Krisztus. Mert a hívő protestantizmussal szemben az ellenreformáció nemcsak tehetetlen, hanem a próba áldását hozó, hiszen minden támadás erejét növeli és végső győzelmét biztosítja. Minden igaz hit akkor volt a legerősebb, amikor legkeményebben üldözték. A protestantizmust a kriptokatolicizmustól sem menti meg semmi más, mint az Evangélium a Szentírás. Mi egy nagy örökség hordozói vagyunk és csak addig mehetünk el a kiegyenlítődésnek útján, amíg el nem áruljuk lényegünk legértékesebb vonását, amelyért születtünk s amelyért élnünk kell. A kívülről támadó radikalizmussal szemben szintén nincs más védelem, mint minél teljesebb és minél élőbb evangéliumi hit, A világnézetek harca végeredményben missziói gondolatok párviadala, amelyben az győz, akinek hite magasabb, mélyebb és erősebb. De ez véd minden radikalizmustól is, mely az evangéliumi egyházak keretén belül üti fel a fejét- A protestáns szabadság az elő Isten minél teljesebb szolgálata- A szabadság nagatív és destruáló gondolat mindaddig, amíg meg nem felelünk arra a kérdésre : miért és mitől akarunk szabadok lenni? Mi szabadok akarunk lenni emberi tekintélytől, hogy Isten tekintélyének szolgáljunk és szabadok akarunk lenni az egész világtól, bűntől, élettől és haláltól, hogy magunkat az élő és szuverén Isten szerszámaivá szenteljük. Oktober 31-én a protestantizmus komoly és mégis ujjongó születésnapján életünk nagy jelmondatát, programmját s az örökkévalóságból zengő mindig uj, bár mindig régi parancsát ebben az igeben találjuk meg : “Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat”. Jel. 3 : II. Tökörcserepek. A debreceni iszalag-fa. Egyik debreceni reformátor heves hitvitába keveredett egy “pápista” pappal. Amikor az utóbbi már nem győzte érvekkel, leszakított egy közeli iszalagról egy vesszőt és leszúrva azt a ház ablaka elé, ahol épen vitatkoztak, igy kiálltott fel: “akkor lesz a ti vallásotokból valami, amikor többől az iszalagból fa!” Az iszalagot népünk “se fű-se fá”-nak nevezi, mert biz abból rendszerint még tisztességes bokor se lesz- — És ime mi történt? — A mi iszalagunk nőtt, nőtt. Négyszáz év alatt csinos lombos fává terebélvedett- Vastag törzse elválaszthatatlanul egybe nőtt a ház ablakával. A házat rég lebontották és helyette ott emelkedik a hatalmas református püspöki palota. Az iszalagfa a vasráccsal most is ott áll előtte, hirdetve Isten igazságának diadalát.- 4 -
