Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
SZÍNHÁZ: SZEMLE - KEITIKA A Sáopauloi Magyar Játékszín e hónap elején tartotta meg évadja első előadását. Még mielőtt bővebben foglalkoznánk e művészi eseménnyel, megemlítjük, hogy a Hajmássy Miklós szakavatott vezetése alíatt álló együttesnek a harmadik szereplese ez már ebben az évben a magyar kolónia tagjai előtt. Március idusának méltó megünneplésére Marsaiké Lajosnak ’’Mindig van remény” c. történeti drámáját adták elő. Ez egyfelvonásos darab szinrehozásával az egész szereplőgárdának valamint a rendezőségnek legnagyobb elismerésünket fejezzük ki. Meggyőződésünk, hogy ilyen játékot csakis áldozatot hozni tudó, érző emberi szivet; hordozó lelkes csoport tud csak produkálni. Egy darab magyar múlt elevenedett meg előttünk, átéreztük, újra átéltük a negyvennyolcas eseményket, s büszkeséggel töltött el mindyájunkat az a gondolat, hogy mi ehhez a szellem és sorsközösséghez tartozunk. A huszáros bravúrral portugálul előadott Vaszary vígjáték a ”Tia Clotild” után a tulajdonképpeni évadott a társaság Márai Sándornak ’’Kaland” c művével kezdte. Egy orvos-professzorról szól a darab, aki sikereinek, vélt boldogságának a tetőpontjáról zuhan le a melységbe a tragédiába. Megbukik mint orvos, mint férj s mint ember. Munkájába vetett hite s a szenvedő betegek iránti részvéte emeli fel újra az élet és a halál nagy kalandjában, melyet mindannyionknak el kell viselnünk kik erre a főidre születtünk. A színművet szinrehozók; a szereplők közül ki kell emelnünk Hajmássy Miklós alakítását Kádár professzor személyében. A szerep és szereplő harmonikus kiegyensúlyozottságát erreztük az egész előadás minden pillanatában. Lichti Rita mint vendégművész a tanár feleségének a szerepében szinten kiváló játékot adott s méltó társa volt Hajmássynak. A tanársegéd hálátlan s kissé elrajzolt, férfiatlan szerepét dr. Pethő Sándor bátor s jólsikerült beugrásával hoata elénk meggyőzödéses emberi formában. Dévay Gitta a doktornő megható figurájában őszinte, pozmentes játékával a darab sikerét fokozta. Szekeres dr. a vidéki kolléga szórakozott kissé félszeg alakját Nagy Mihály alakította. Mozdulatainak, megjelenésének természetes felfogásával dicséretet érdemel, de beszédtechnikáján még javítania kell. Bujdosó Lilla, Meri Elemér s Bakcsy Szaboles kisebb szerepeikben jól megállták a helyüket. Az előadás művészi előkészítése minden igényt kielégített. Valójában nagy élményt jelentett mindenkinek aki végignézehette. Csak néha volt bántó az, ha észrevettük, hogy a szereplők közt volt, aki nem tanulta meg teljesen a szöveget és súgóra bízta magát. Az élet kínál, de lám semmitse ád: Eladtad magad, ez a — tragédiád! Bölcsőtől sírig pár perc csak az út S ezer év annak, tövis közt, ki fut! Boldogságod hiába keresed, Lehet, épp ott fut a — hátad megeh! Az öröm színes szappan buborék: Angyal fújja s ördög pattantja szét! Bodnár István 26
