Harangszó, 1955 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-01 / 7-8. szám
Á legszebb szobában vetett neki ágyat és a szegény ember mindjárt el is aludt. A kocsmáros éppen csak ezt várta. Varratott a feleségével egy éppen olyan zsákot, mint a szegény emberré, azután annak a helyébe, a szegre akasztotta- Az igazit pedig, amit a kis őzike adott magának tartotta. Megy haza másnap reggel a szegény ember és már messziről kiálltozta a felesége elébe : — No, olyasmit hoztam neked az őzike helyett, hogy tudom egész életedben örülsz neki! Azzal fogta a zsákot, megrázta és mondta neki: — Rázom a zsákom, Ákom-bákom. Ami van benne, Ki a zsákból! No, rázhatta azt! Nem ugrott ki semmi se belőle. Porolt is a felesége, szidta, mint a bokrot: — Ezzel a ronggyal jön kend haza? Elpusztuljon vele rögtön a házamból! Ide be ne tegye a lábát őz nélkül. Elszontyolodott a szegény ember, ment ki az erdőid. Ott leült egy fa alá és nagyban búsult, búsult, mit csináljon, hogyan fogja meg az őzet. Hát egyszerre csak ott terem mellette. — Mit búsulsz te szegény ember? — kérdi tőle. — Jaj, dehogy búsulok már, csakhogy itt vagy megint. Mire hazaértem, a zsák semmit sem ért, hiába ráztam, szólogattam. A feleségem meg rámparancsolt, nálad nélkül ne merjek hazamenni. — Jaj, szegény ember, már pedig én nem mehetek veled. Hanem inkább jöjj velem a házamba. Adok egy zsákot, annak talán majd több hasznát veszed. Jól van, elment a szegény ember az őzikével. Az ott leakasztott a falról egy ugyanolyan zsákot, mint az előbb- És azt mondta neki : — Itt van, menj vele mindjárt, mert nekem is dolgom van. Ha útközben megéhezzek ezt is csak meg kell ráznod és azt mondanod : — Rázom a zsákom, Ákom-bákom. Ami van benne, Ki a zsákból! Megörült a szegény ember ennek a zsáknak is. Szépen megköszönte, aztán a vállára vetette és ment hazafelé. Amikor az úton megéhezett, gondolta magában : — No, megrázom egy kicsit a zsákomat. Meg is rázta és közben a mondokát is mondta. Ki is ugrott erre a zsákból valami, de nem ám a terített asztal, hanem egy jó furkós bot. Neki a szegény ember hátának, ütötte, verte, amint csak bírta és egyre azt kiabálta : — Kellett neked a kocsmába menni? Ekkor tudta csak meg, hogy mi történt a másik zsákjával. A bot meg csak táncolt rajta, addig táncolt, míg végre nagy kínjában eszébe nem jutott a másik mondóka: — Rázom a zsákom, Ákom- bákom. Ami nincs benne, Be a zsákba! Egyszerre beugrott a bot a zsákba, a szegény ember pedig tapogatta a hátát és ment tovább megint a kocsma felé. A kocsmáros már messziről meglátta a zsákot a szegény ember hátán és mindjárt arra gondolt, hogy majd ezt is elcsalja tőle. Tessékelte is nagy szivesen befelé. Aztán kérte a szegény embert, szólítsa a zsákját. — Nem szólítom én, — feleli a szegény ember nagy ravaszul, — nehogy úgy találják járni, mint a múltkor, hogy éppen otthon nem ugrik ki semmi. Nem erőszakolta tovább a kocsmáros. Gondolta magában: úgyis az enyém lesz ez a zsákold is! Azzal etetteitatta mindenféle jóval a szegény embert és ott is marasztalta éjszakára is. Mikor a kocsmáros gondolta, hogy már biztosan elaludt, megint ellopta — 24 —
