Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

És meghallak az Úr Isten szavát, aki húvós al­konyaikor a kertben jár vala, és elrejtózék az ember és az ó felsége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólító ugyanis az úr Isten az embert és monda néki: Hűvös alkonyaikor nyomorult embe­rek felé közel get az Űr. Hiába próbál­nak elrejtőzni, mezítelenségüket betakar­ni, minden lépéssel közelebb jő a meg­sértett és elárult Fölség. Fenyegetően zúg a számonkérő kiálltás: Holvagy? Van e ennél szörnyűbb vád? Ráol­vassa az emberre : nincs ott, ahol lennie kellene. Elébe tárja rettentő állapotát: hát ide jutottál? Hol voltál, honnan es­tél ki? Zokogva döbbenünk rá, hogy éle­tünket eltékozoltuk. Lehet ezt a kérdést egy darabig hallatlanná tenni, nevetni rá, vagy túlkiabálni : egyszer utolér, kö­rülfog, mellen ragad. Elő kell bújnunk, mezítelenül, szégyenben égve, az áruló bokrok közül. Hová búvunk, mivel ta­karjuk el magunkat, a közelgő ítéletet hogyan távoztatjuk el, midőn az utolsó ítéletkor a Székenűlő ajakaról hangzik el: Hol vagy, állj elő, felelj? Hol vagy? Ez nemcsak vád, hanem forró keresés is. Hallottatok már, nyugtalanul kiáltozó anyát, aki gyerme­két keresi és tűvé teszi érte a tájat? Is­ten így keres. Nem feddőzik, nem vádol, csak vár, vár haza, akár bénán, akár sá­rosán, akár betegen, csak te jöjj, éppen te és senki más! Miért rejtőzöl el, miért nem felelsz, nem indulsz haza? X . I.Móz.3:8 — 9. Rövid az alkonyat s jaj, egyszer végetér. Siess, mert az idő siet; már hullanak az árnyak s a hegytetők bí­borban égnek, siess, amíg a nap le nem bukik. Siess és ne félj: mielőtt összeros­­kadnál, Ö maga átkarol. Hol vagy? Ez a legédesebb vigasz- 1 a 1 á s . Lázálomból, vadul kalapáló szívvel ébred fel a gyermek. A szoba tele volt fenyegető és vigyorgó rémmel s akkor feléhajol egy fényes arc és meg­szólal a legédesebb hang: itt vagyok fiam, én fogom a kezed. Hol vagy? Hát nem tudod, hogy te az én házam ven­dége vagy? Hát nem tudod, hogy ezt a világot én teremtettem, benne én vagyok az Űr s egy verébfiú sem hull le a fáról az én akaratom nélkül, ti pedig sok verebecskénél drágábbak vagytok? Hol vagy? szól a halál óráján hozzánk. Mit remegsz nagy vizeken átkelő lélek? Kezemben viszlek át, mint egy aranyha­jót. Hol vagy? szólal meg, midőn szét­szakad előttünk a kárpit s mi belépünk a szemtől szembelátás világába, mint a gyermek a karácsonyfa elé. Igen Uram itt vagyok a Te orcád előtt és örökre itt maradok! Ravasz László HOL VAGY? OszXk lelkemnek barna gyásza : Nagy, fehér fényben jön az Isten, Hogy ellenségim leigázza. Az arcát még titkolja, rejti, De Nap-szemét nagy szánalommal Most már sokszor rajtam felejti. Szivemben már Megtaláltam és S egyek leszünk “Adám, hol vagy?” HARANGSZŐ I. 2. A Brazíliai Református Keresztyén Egyház híradója Säo Paulo, 1954 február És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, Kivonta kardját, megelőzött. Hallom, ahogy lelkemben lépked S az ő bús “Adám, hol vagy”-ára Felelnek hangos szívverések. őt megtaláltam, megöleltem mi a halálban. Ady Endre Distribuigao interna para os crentes hungaros. Noticiário do movimento espiritual e eclesiástico da Igreja Crista Reformada do Brasil Escritório: Avenida Säo Joäo, 324 - Sala, 22 Templo: Rua Domingos Rodrigues, 306. Enderégo Postal: Rev. János Apostol Caixa Postal 2808 — Säo Paulo Tip. Ostrensky Ltda. - R. Thomaz Carvalhal, 286 - S. Paulo - T. 70-6218

Next

/
Oldalképek
Tartalom