Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

A Kálvin auditórium a református vilagközpont A XVI. század a lelkek szabadságharcának ideje, legkritikusabb napja 1572 augusztus 24. Szent Bertalan éjszakája, mikor harangszó mellett gyilkol­ják a protestánsokat. A reformáció egyik menedékvára lesz az auditórium, a menekültek temploma. Már 1556-59-ben is menekültek találnak benne vigasz­­;tálást, Knox tart benne angol nyelvű istentiszteleteket, 200 évig az olasz refor­mátus bujdosók temploma. Aztán német menekültek használják, ők állítanak 1706 -ban orgonát bele. Az auditórium nevet onnan kapja, hogy 1562 óta benne folyik a theo­­logiai oktatás, néha több mint ezren hallgatják egyszerre az előadást Európa minden részéből. Itt hallgatta Kálvint két első magyar tanítványa- Szenczi Mol­nár Albert és Skaricza Máté. A XIX Században még használják, de 1875-be« egy súlyos emelet kerül rá és az megrongálta. A világ reformátussága helyre akarja állítani az épületet. Legyen a re­formáció emlékmúzeuma, ahol a református család minden tagja bemutassa történetét és emlékeit. És legyen újra a menekültek temploma. A genfi ma­gyar istentiszteletek számára is lesz állandó hely a Knox kápolnában, ahol ezen­kívül a genfi angolok és hollandok is tárták majd az istentiszteleteiket. Mikor a világ nagy református családja elhatározta, hogy restaurálja a Kálvin auditóriumot, a kis genfi magyar gyülekezet számára is épiti az első menekült református templomot. A princetoni világyülésen a Kálvin auditórium kérdésénél magyar szó­lalt fel, dr. Tóth Sándor, a brazíliai eklézsia egyik képviselője, aki valamikor diákkorában annak a szószékéről beszélt. Az első adakozó is magyar volt: Da­­róczy Sándor. A munkából itt is ki kell venni a részünket! 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom