Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-11-01 / 11-12. szám

“Miulta tanulságnak kévánásából ide­gen orzágban élec, és látás-hallásnac okáért néha veszedelmecbe is forgoc, gyakran kérem azt az Úr Istentől, hogy az ö kegyelmes akarattjából, a vagy vigyen föl idein, ez bűn szaporító világ­ból äz ö mennyei Acadeniajába és böí­­cseséggel bővelkedő paradicsomába: a­­vagy ez földen életemet, az Christusért, szent leikével úgy vezérellye, hogy sen­kinek ne legyec botránkozására, hanem a hivecnec seregeiben élhessek egyebec­­nek hasznokra, és az ő felséges nevé­­nec dicséretire. Innet vagyon, hogy ez hires Academiakban fő tanítóé közt fo­rogván nem kapoc ez világon gazdagító tudományokon, hanem olyanokat kévá­­nok, amellyekkel leg többeknec hasz— nálhassac az mi nyomorgó hazánk­ban. . Ezek után Szenczi Molnár Albert el­mondja, hogy milyen könyveket irt ed­dig, illetve fordított le magyarra. Nem dicsekedésböl sorolja fel ezeket, hanem azért, mert külföldön való tartózkodása miatt sokan hamis vádakkal illették. E- zért továbbiakban Anyaszentegyházá­­hoz intézi szavait s igy ir: “ ... némellyek, engem te hozzád há­­ladatlannak alitanac es haszontalan fi­­adnac itélnec csak azért pedig hogy il­lendő hivatal nélkül, nem futva az né­ked szolgálandó tiszt keresésére. De az én megváltó Christusom, az ki téged szent vérével magánac jedzett, jól Iát­­tya minemű szeretettel voltam és va­gyok hozzád: és tudgya minec kel lenni mikor”, Nehézségekkel teljes életében ezekkel a zsoltárokkal “sok időtől fogva én éh­ségemben, gyűlölőim ellen vigasztal­tam magamat: immár pedig tenéked vi­gasztalásodra és eggyügyü tagjaidnac hasznakra: Magyarol fordítottam — te­­kéncz engedelmes szemmel, szerelmes Atyám Keresztyén Anya Szent Egyház, es hozzád való hálaadosságomnac ez küsded jelét vöd jó névön addiglan, mig az te szerelmesed az Jesus Chris­tus, enne! nagyobbal szeret”. Ezután arra kéri az olvasókat, hogy ne haragudjanak, hogy zsoltáros köny­vét először külföldi uraknak, fejedel­meknek ajánlja, de “ezeknec föiskolá­­jokban szokták kölczégekkel fölküldeni az néked szolgálandó ifjakat az szent Írási tanulásra”. S ezekkel a szavakkal utal arra a történelmi tényre, hogy nyu­gati hittestvéreink milyen sokat áldoztak azért, hogy magyar ifjak előtt megnyíl­hasson a nyugati kultúra. Történelmi dokumentumot állít fel arról a szolgá­latról, melyet hazánk számára, mint a magyarság kinti képviselői es mint a nyugati kultúra közvetítői, a reformáció kora óta, a magyar protestántizmus tu­dásra szomjas ösztöndíjasai végeztek. Maga is igy, ilyenként indult is. Ké­sőbb azután további kintmaradásra kény­szerült, de akkorsem felejtette el ere­deti küldetését és megtalálta a módját annak, hogy ezen állapotját is gyümöl­­csöztesse. Nyomorogva, országról-országra ván­dorolva, bujdosásban is hazáját és egy­házát szolgálta Szenczi Molnár Albert. Hányva-vetett életéért senkit sem vádol. Ellenkezőleg: saját és nemzete sorsát egy bűnbánati imádságban foglalja ösz­­sze. Több mint 300 esztendős imádsá­gát, amelyet “Az pogány ellenség ellen” irt, ma is megértjük: “Uraknak Ura nagy Isten. Kit tisztel minden Keresztyén: Megvallyuk bűneinket, Kikkel bántuc tégedet, Kiken te nagy haragodat, lm érezzük ostorodat, Mellyel minket sanyargatz Ellenséggel nyomorgatz”. Leskó Béla. Felkérjük olvasóinkat akik igényt tartatanak rá, hogy a Hanrangszót a jö­vőben is rendszeresen eljuttassuk címükre, központi irodánknál, vagy temp­lomunknál, e célra: egy évre legalább Cr$ 100. - támogatást fizessenek be- Pos­taküldemények címzése: Rev- Janos Apostol, Igreja C. Reformada do Brasil. Caixa Postal 2808. Säo Paulo — 5 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom