Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

MIÓTA ÖLTÖZIK A MAGYAR ?

Egyik braziliában, magyar nyelven megjelenő sajtótermékben, olvastuk a honfoglalás-kor.magyarjáról: „És s mindössze vad-bőrökbe burkolt magyar lovas. . Szolgáljon a cikkíró hiányos tudásának kiegészítéséül hogy nem csak: .,a mondva-csinált

szittya-turáni történetírás ábrándozása", hanem az akkori magas kultúrájú államok történetíróinak egykorú feljegyzései is látták, hogy .az ázsiai betolakodó, tágafcb új hazáját..." nem csak a kengyellel gazdagította. (Szerk.)

A honfoglaló magyarok kultúrájáról a nyugati egykorú irodalomban nagyrészt teljesen hamis adatokat találunk. A X. század német szerzetes krónikásai a magyarokban csak a félelmes és kegyetlen vad ellenséget látják, a gyűlölet vezeti őket s céljuk a borzalomkeltés.

Nem elég hogy a nyugati történetírást ma is az egykorú német krónikák befolyásolják, de még “magyarok“ is akadnak, akik őseinket céltalanul kóborló primitív rabló hordáknak képzelik, kiknek félmeztelen testét csak nehány rávetett állatbőr fedte.

A honfoglalás idején majdnem minden kultúrnép írt rólunk, görög, perzsa, arab kútfők tárgyilagos képet adnak eleinkről, kik már előző hazájukban földet művelnek, ipart űznek, de fő-vagyonuk nagy

Kisbényi oszlopfö.

állatállományukban van, kedvelik a harcot, uralkodást és a pompás öltözetet.

Ha az ezer év előtti Európára gondolunk, képzeljük el hogy primitívebb volt mint a mai és az európai kultúra fejlődésébe azóta mi is beleépítettük, amit keletről hoztunk s ennek a kultúrának nem csak haszonélvezői de igen sokban alkotói és mindenek felett védelmezői is voltunk. A Kutsche, coche, cotch szó arról beszél, hogy egy bizonyos fajta közlekedésre mi tanítottuk Európát, a hongroyer szó pedig arról, hogy a bőr kikészítésének mindmáig fennmaradt legfinomabb módja ma gyaroktól tanult mesterség.

Sokat tanultunk Európától, de mi is adtunk a tudásunkból.

Nem mindenki írja olyan primitívnek a magyarokat mint a barát krónikások, sőt még minden német sem.

“A honfoglaló magyarság magas műveltségéről tanúskodnak az egykorú bizánci írók, akik említik pl. a tábori fürdőket, tömlő fürdőkádakat, melyekben a pogány magyar naponta fürdött s melyet a bizánci műveltség tőle tanult eh Említik ötvös, bőr, szőnyeg s egyéb luxus iparukat.

A magyar ruha és hajdivatot Bizánc is átvette s tőle Itália“.

Gardizi azt írja; a magyarok bátrak,, jókinézésűek és tekintélyesek. Ruházatuk színes selyemszövetekből készült, fegyverük ezüsttel bevont, fényt kedvelők.

Ibn Ruszteh a honfoglalás táján írt könyvet a déloroszországi népekről. A magyarok szláv népek felett uralkodnak s őket termény adókkal terhelik. Harcban ejtett szláv foglyaikat a bizánciaknak főként aranyszövetért árulják.

Roterius Lüttichi püspök 934-ben írja hogy a német püspökök közt terjed a magyar prémes kucsma divatja.

A következő száz évben Olaszországból jön híre a magyar viselet hódításának. b)

Az egykorú megemlékezések tehát tökéletesen ellentmondók. A német krónikák primitiv magyarja és az itáliai görög, perzsa, arab kútfők jólöltözött magyarja közül az archeológia az utóbbit hitelesítette.

A magyarság kultúrális fejlődéstörténetét bemutatni nagyon terjedelmes munka volna. Ezúttal maradjunk csak a ruházatnál, mert ezt kétségbevonha-