Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

'Békeddég Jóieniől

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — a szív, ,

Amíg ver. mindörökre nyugtalan.

De mindörökre nyughatatlanul,

Istentől mégis Békessége van.

Nyugalma nincs, de Békessége van.

Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom. — vihar,

Örök hullámzás a víz felszíne.

De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve,

Hadd hullámzzék a víz felszíne. Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — s ez a

Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.

Te sugarazd szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add.

Az Isten Békessége is ragad.

Békesség Istentől.

Reggel mondd,, délben mondd és este mondd

A Feltámadott első, szép szavát.

És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád.

Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,

Hogy köszöntésünkben lélek legyen —

Vihartépett fák — ágainkon mégis Vadgalamb búg és Békesség terem.

Békesség: köszöntésünk ez legyen.

Békesség Istentől.

'Reményik Sándor

— 2 —