Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
S&ak&itäk — Fiam, a hűtőszekrény elromlott! Nem működik! — jelentette be feleségem, mikor hazaérkeztem, s erre bennem egyszeribe meghűlt a vér. — Telefonálni kell a képviselethez. Biztosan adtak jótállást. — mondtam kissé bizonytalanul. — Na te is feltaláltad a spanyolviaszt!vágott vissza életempárja, — a garancia csak gyártási hibákra érvényes, de ha te annyira tudsz mindent, akkor állapítsd meg. hogy gyártási hibából romlott el, vagy más baja van? Óvatosan kinyitottam az ajtaját, mintha mondanám: “Na nyissa csak ki a száját, hadd lássuk mi a baj!” Belenéztem, csavargattam a kapcsolókat, kinyitottam a jégképző-rekeszt, oda is bekandikáltam. Kopogtattam. Hallgatóztam. . . sehol semmi nesz! — Stetoszkópot ne hozzak? Biztosan baloldali tüdőcsucshurutja van! — epéskedett feleségem újra, veleszületett érzékével, amellyel ilyen alkalmakkor mindig tud egy-két “kellemes” megjegyzést tenni. — Nem fiam! A motor tekercselése égett ki a folyotnos áramkorlátozás, illetve az állandóan változó áramerősség következtében! — jelentettem ki diadalmasan a megfellebezhetetlen diagnózist. Erre viszont feleségemnek maradt nyitva a szája és rögtön éreztem, hogy a családfői tekintélyt újra helyreállítottam. De őnagysága nem volna ÉVA, ha valamit válasz nélkül hagyna. — Akkor telefonálni kell a képviselethez! — mondta olan hangsúllyal, mintha ezt ő állapította volna meg — Na látod, ezt mondtam én is rögtön, mielőtt még megállapítottam volna á hibát! Félóráig tartó vitatkozás kezdődött erre. hogy feleségem bebizonyítsa miszerint ő ezt hamarabb tudta és én hiába is mondok akármit, mert ő már telefonált is és holnap jön már a szerelő! Nahát! És hirtelen eszébe jutott, hogy tejet kell hozni a bárból, s rögtön el is viharzott. Tekintve, hogy a “vizsgálatom” folyamán bőven láttam tejet a jégszekrényben, felette gyanúsnak találtam a tejvásárlást: uccu neki — utána! — s pillanatok múlva rajtakaptam szeretett nejemet, amint a bárból telefonál: a szerelőért! Igaz ugyan, hogy tejet is vett, de ez nem változtatott a lényegen, hogy a helyi szokásokhoz és hagyományokhoz híven a “holnap — ígéret” ellenére a szerelő sem másnap, sem azután nem érkezett meg, minek következtében nem csak a teljesen feleslegesen vásárolt tejet kellett kidobni, hanem a többi élelmiszer is megromlott. A hét végén azonban (paciencia) mégis eljött a szerelő! Halleluja! Lelekiismeretes részletességgel vizsgált meg ő is mindent. Kibontotta a motorházat, leszerelte a motort, mérte mindenféle bűvös készülékkel. Itt levágott a vezetékből hátrálj.! hozzátoldott. Tekercselt, legöngyölitett szigetelt, felcsavart, forrasztott és végül újra összerakott mindent — s a motor. . . csak nem működött! Éppen megint nekigyürkőzött. hogy újra szétszedje az egészet, mikor a fiam berobogott az iskolából és látva a nagy javítási csatateret, szerényen érdeklődött a történtek felől. Feleségem óriási lendülettel és hatalmas szakértelemmel, töviről-hegyire elmagyarázta az eseményeket, mire is egyszülött gyermekem benyúlt az egyik konyhaszekrény mögé és kijelentette, hogy a jégszekrény azért nem működik, mert ő hétfőn kihúzta a konnektort — valami elektromos kísérletet végezvén — és elfelejtette azt visszadugni. .. Alig vártuk, hogy a szerelő sietve öszszekapkodja szerteheverő szerszámait és szégyenteljesen elkotródva bekattanjon mögötte a felvonó ajtaja. Ekkor azután teljes erővel kitört a vihar! Ebben a pillanatban kikapcsolták az áramot és teljes sötétségbe merült minden. Dermedt csend ülte meg a lakást s csak az előszobából hallatszott a fiam nevetése, amint becsapta maga után az ajtót. dr. Daleni
