Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
Katona szavain át a nemzeti dühök és erők villának ki. Nem az Aranybulla korának dühei s nem annak a hangja, hanem a saját koráé. Katona nem a II. Endre korának, nem az Aranybulla népének indulataitól gyulladt fel, hanem annak a tükrében vetíti ki maga korának aufklärista s jakobinus tüzektől felgyújtott magyar mocsár s erdő égését. Ez a darab mindenestől, hazafi s társadalmi és morális tartalmában: 1815. Ez a kecskeméti takács fiú, a kurta nemesek leszegényedett, a parasztságba visszahullott gyereke, a pesti polgárszalónokban új lángolásokra kapva komor paraszt erejével első, aki a keserű és vihar erejű magyar lelket legalább egyszer megszólaltatta. Az a politikai feszültség vágta itt ki a biztosítékot, amelyet a magyar gyarmaton kellett érezni, ahol “hiába minden fogcsikorgatás”. Nincs itt jövője a jobbágynak, aki először lép ki kilencszázados sötétségéből, hogy tragikusan kihörögje, hogy: “ki százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít.” Nincs jövője itt a középosztálynak, melynek tömérdek keserve, mint az árvíz szennye zuhog a Petúr száján “és minden magyar szeme könnybe lábadt.,, S nincs a főúrnak, e Bánkoknak, akiket az uralom “a puszta bán névvel cifráza fel.,, Mert ez a kinevezett s felcifrázott főúr a Peturok s a Tiborcok faja és vére. Ez az “eredeti történelmi dráma,, felordítás a négyszázéves rabság fenekéről. ❖ Tragédiává az teszi, hogy írója életével megpecsételte elgondolásának igazságát. Egy huszonkétéves fiú lelkében fogant meg a dráma s ez a fiú négy év múlva már örökre vissza is hullott a kecskeméti sárba és belefulladt a kecskeméti homokba. Hol volt itt olyan kultúrlevegő, amelyben tovább élhetett volna. Eltűnt a farkasordító pusztaságban és a csillagtalan sötétségben. Az első magyar író, aki túlhaladt a művészi spekuláció keretein, az egyéni, a világtól kiszakított lélek lírai megnyilatkozásán. Első, akiben a tömeg, egy ország, egy faj élete lobban ki. Mai szemmel nézve az első író. aki szociális közösség létezésének megérzője s kijelentője. A Bánk bán egy századon keresztül politikai fórum, s mióta elmúlt felettünk a történelmi rabság kerete, azóta még többet jelent: egy társadalmi berendezkedési formának örökérvényű összképe. Mindenekfölött olyan költői alkotás, amelynek nincs testvére, sem versenytársa a magyar irodalomban: Ady az első, aki Katona útán ilyen egységes vívódását, drámáját és megnyilatkozását hozta összes munkásságával a magyarság harcos létezésének. Elmúlt történelmi korszak kiálló hegyóriása a Bánk bán. Soká fog ott állani a magyar élet fölött, zordonul és hatalmasan és mint a magyar lélek szimbolikus őre. 11 Oflórícz Zéigmond
