Harangszó, 1954 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
“сСецшеМ. emlékeimben, legszebb álmaimban mindég fülembe-lelkembe hangzó szép magyar harangszó”. Magyar rónák, magyar puszták nagy, öregharangja — a hármas-halom s kárpáti ormok komoly vigvázója. Te ébresztettél pendelyes gyermekként:... “Iskolába menni!”... Te búcsúztattál: az alma máter falai közül ballagó diákot... , Bejártam azóta a széles nagy világot, de a ti hangotok: hazai harangok — mindéből és mindenkor a szívemben bongottak. Életem része lettél harangszó, hisz magad vagy az Ige mert arra figyelmeztetsz. azt hirdeted. Itt ahol nincsenek harangjaink — a Biblia szava zúgott lelkűnkbe a harangok helyett. Hívott az Istenházába mindenkor mindenkit, mint ahogyan ma és mindég hív: régieket és újakat. Itt nyitva áll a templom, ajtaja nincs bezárva, benne pedig magyarul szól az Ige ------ mindenkinek szól a harangszó! Hajnalban ébresztő, délben magyar hőst hirdető — hegyen-bércen zengő, pusztába kihangzó esteli harangszó. Gábor Áron érce, nemzet védelmében, — örömünk s ünnepünk hírnöke békében, gyászunk kongatója, magyarok harangja — és az Ige hangja! Nagy Isten engedd meg, hogy mindeki hallja. A nagyvárosok tülekedő zsibajgása — óceánon innen és túl — elnyomja a harangok zúgását. Tudjuk ezt jól s ezért szeretnénk ha a nyomtatott harangszó visszhangra találna mindazok lelkében, akik a metropolis zajában — talán önhibájukon kívül — képtelenek ’rá, hogy meghallják a hívogató hangot és megéreznék, hogy nekik is, mint mindenkinek, aki magyarul beszél és érez, szól: а МсШшцА&а’ Köszönjük a sáo paulói magyar lapoknak a HARANGSZó-ról szóló jóleső soraikat. Időrendben — egy nap különbséggel — a Kárpáti őrszem és a Magyar Világ, majd később a Délamerikai Magyar Hírlap emlékezett meg rólunk. A megemlékezések ténye s azok hangneme bizonyítékai jószándékú és magyarszellemű munkánk megértésének sőt elismerésének-
