Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1953-08-01 / 4. szám
14 — Nem mondtam, hogy készítsd el az ebédet 10 órára? A te hibád az egész. Nagyobb méreteket csak azért nem öltött e családi csevegés, mert a farkaskutyánk ráugrott az egyik “pintyőkére”, mivel nem volt hozzászokva, hogy a farkát rángassák. — Széttépte a gyereket! — sikoltott a mama— hívni kell a mentőket! Ha széttépte, akkor már úgysem tudják összevarrni — gondoltam magamban, miközben a kutyát húztam le a gyerekről, de csak ennyit mondtam : — Elég ha bekenitek jóddal! A mentők majd minket fognak elvinni! és ezzel felvonultunk a feleségemmel az emeletre, mint sértett anyakirálynők, remélve, hogy ott kipihenhetjük a viharos honfoglalás idegrázó jeleneteit. A hét pintyőke ugyanis invázió szerüleg elfoglalta az egész házat. Fiam szobájából diszkrét orditozás hallatszott, jelezve, hogy a roham már az emeletet elérte. — Mi minden lesz még ma itt, Jóég?— sóhajtottam, lemondó beletörődöttséggel. Közben sógorom jelent meg az ajtókeretben és kissé zilált arckifejezéssel sokatmondóan bíztatott a továbbiakra nézve: Azért csak gyertek le... kérlek... nehogy sértődöttség legyen belőle. — Egész nyugodtan! Remélem akkor többet nem tisztelnek meg hét gyerekkel és holmi “kaktusz edényekkel”?! De azért mégis lementünk. A lépcsőkön majdnem mindenütt ott fészkelt már egy-egy “pintyőke”. Az egyik épen a vajaskenyerét taposta el, másiknak meg már nem volt ideje azt a bizonyos edényt reklamálni, s így vígan engedett kis patakocskát csörgedezni a lépcsőfokon. — Egész kis kínai kert —állapította meg a feleségem— még a vízesés sem hiányzik. Hogy teljes legyen ezirányú illúziónk, a kisebb “pintyőkék” különböző csörgőkkel valóságos keleti zenét rögtönöztek . Lent már együtt volt a ház népe s mivel mindenki szerette volna a pintyőkék hangversenyétől legalább a saját hangját hallani, valóságos vitaesthez hasonló izzó légkörbe csöppentünk bele. — Nagyon örvendünk!— mutatkoztunk be kölcsönösen. —Részünkről a szerencse!! Ez utóbbit azért mondtam, mert eszembejutott, hogy a törött cserép (herenditál) szemcsét jelenthet. Ettől eltekintve, az italok, hűsítők, szendvicsek és sütemények hatása alatt a hangulat egyre emelkedett... Senki sem hagyta magát zavartatni a másik témájától s minden figyelmét a saját elbeszélésének szentelte. A hangulat és hangzavar tetőfokán kitámlt sejtelmesen a hall ajtaja s három “pintyőke” lépett be rajta kezükben egy-egy hatalmas csokorral dédelgetett és félveőrzött trópusi virágjaimból. .. Mondanom sem kell, hogy a délután többi részét a parkban töltöttem őrködve a virágokra, illetve sajnos már csak arra, hogy legalább a tövit ki ne tapossák. Egyenként szedtem ki a “pintyőkéket” a virágok közül. A gyerekeknek ez viszont határozottan tetszett, mert mind a hét darab össze-vissza futkosott a virágokon ... én meg utánuk ... Sötétedéskor feleségem is kijött s rosszalólag csóválta meg a fejét: — Egész estig a gyerekekkel fogócskázol— a helyett, hogy kiengednéd a kutyát! Viszont erre a gyerekek abbahagyták és visítva beszaladtak a házba. — Legalább vacsorázhatunk. — Nem vihetem a vacsorát a halion keresztül! Mind ott ülnek...
