Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1953-04-01 / 2. szám

7 A gyermekeit és az unokáit, Ahogy hangjuk felhat a mennyországig. Itt örök csöndre kárhozott füle Ott örök muzsikával van tele. S ha Isten van, meg nem szűnik soha E mindent-kárpotló szimfónia. Reményik Sándor Beszámoló a Nöszövetség Munkájáról Brazíliai Ev. Ref. Egyházunkban az asszonyok kezdettől fogva segíteni akartak a munkában. Hivatalosan 1932-ben alakult meg Magyar Egyhá­zunk, de már azelőtt is volt női kör az akkori egyházszervező munkában. Azóta is állandóan buzgólkodtak az asszonyok és leányok szeretetvendég­­ségek, karácsonyi gyermekünnepsé­gek rendezésében, gyülekezeti ének­kar és a vasárnapi iskola munkájában. Egyházunkban az asszonyok nem egyletesdit játszanak, hanem dolgoz­nak. Ezért választották a NÖSZÖ­VETSÉG nevet: azon nők szövetsége, összefogása ez, akik az egyházi mun­kában ki akarják venni a részüket. A mai formájában a Nőszövetség 1952 július óta buzgolkodik. 1. Minden szerdán este 8 órakor megbeszélést és bibliaórát tart. 2. Minden első vasárap délután vállalja a LACIKONYHÁBAN a mun­kát, ahol az Egyház javára eladja, az asszonyok által összehozott ennivaló­kat. Kér minden asszonytestvérünket: minél többen vegyék ki részüket a munkában, járuljanak hozzá a kony­hához (vasárnapra úgy is süt min­denki, jutasson abból első vasárnapo­kon valamit az Egyháznak is). 3. Az Egyház 20 éves jubileumán igen jól sikerült karácsonyi vásárt rendezett, ami eddig több mint tíz­ezer cruzeirot erdeményezett. Ezt a vásárt ezentúl minden évben megtart­ja az Egyházunk javára. 4. Legszebb munkája a betegláto­gatás és a gondokba jutott hívek se­gítése. Ezt a szociális munkát még nem tudta úgy végezni, ahogy kel­lene. Pedig ez lenne a legfontosabb feladata. Kéri a híveket, hogy segítsék ezt a munkát azzal is, hogy bejelen­tik a segítségre szorulókat. 5. Nagy szeretettel emlékezik meg Nagy Elemérné testvérünkről, aki ez évben eltávozott közülünk. Ön­feláldozó munkája mindenkinek pél­daképül szolgálhat. A NŐSZÖVETSÉG felhívja az Egyház asszony és leánytársadalmát, hogy kapcsolódjék be jobban ebbe az Egyáz ügyét segítő munkába. EGYMÁS TERHÉT HOR­­DOZZÁTOK, ÜGY TÖLTSÉTEK BE A KRISZTUS TÖRVÉNYÉT! (Gál. 6: 2.) Kerekes Lászlóné — a Közgyűlésen A legutolsó Híradó (II.l) nyomtatásakor refor­mátus egyházunk jelvénye leírásában egy sor kimaradt, most helyrehozzuk úgy, hogy kiemelve közöljük azt: A címer alján elöl egy zászlós bárány látható, mely lábát két nyitott könyvön tartja. A bárány mö­gött pálmafa van s a tetején tüzböl főnix madár emel­kedik ki. Fölötte sugarait ontja a nap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom