Harangszó, 1953 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1953-04-01 / 2. szám

3 SÁROSPATAK. Mikor Árpád fejedelem a mun­kácsi pihenő után befelé vonult né­pével az országba, útközben kijelölte az egyes törzsek szálláshelyeit A monda szerint Zemplén vezér terüle­tének határát egy pataknál jelölte meg, amely a Bodrog folyóba torkol­lik. Mivel a patak vize épen esőtől sáros volt, Sárospatak néven jegyez­ték meg és később is igy emlegették. A patak mellett keletkezett település neve is Sárospatak lett. Szép és ked­vező helyen épült ez a város a Bodrog folyó szélén egy óriási nagy szikla­tömbön. A Bodrog szinte alatta folyik, mert 20 — 30 méter magas partja van a város felől, mig a másik partja tel­jesen lapos és sik. Itt már tulajdon­­képen a Nagyalföld kezdődik, mert ha innen egy egyenes vonalat huzunk Újvidékig, sehol magasabb emelke­dést nem találunk, mint némely szél­­hordta dombocskát. A város másik oldalán azonban hirtelen emelkednek ki az Eperjes — Tokaji hegylánc 600 — 700 méter magas hegyei, melyek déli oldalain terem a kitűnő minőségű Tokaj-hegyaljai bor. Ha a városból egyenest indulunk be a hegyekbe, gyönyörű kies helye­ket találunk kitűnő forrás vizekkel a szép tölgy és hárs erdők között. Mint­egy 40 — 50 kilométeren keresztül mindig hegyeken kell átmenünk, mig végre kijutunk a Hernád völgyére kicsivel Gönc alatt, körülbelül épen Vizsoly irányában. Vizsoly nevét min­den magyar jól ismeri az áldásos munkájú Károli Gáspár vizslyi lel­készről, aki a teljes Bibliát itt fordí­totta le magyar nyelvre az egyház tanítójának közremüköésével s kiad­ta 1950—ben. A Bodrog folyó balpartján a Bod­rogköz terül el egészen a Tiszáig. Ez valamikor csupa nádas, ingová­nyos, vizeinkkel és tavakkal átszabdalt vidék volt, néhány méter magas dom­bokkal megtűzdelve. Valamikor a válságos időkben kitűnő búvóhelyül szolgált a népnek. Ma egy nagyon gazdag vidék ez, mert a tavakat, ingoványokat lecsapolták, a Tisza és a Bodrog felől pedig gátak védik. A vidék szépsége és gazdagsága már a régi időkben is vonzó volt, mert már II. Endre Árpádházi királyunk várat építtetett ide és családjával együtt szívesen tartózkodott itt. Ennek az ősrégi várnak a maradvá­nyai ma is megvannak. A későbbi tulajdonosok is tovább építették és fejlesztették a várat és a várost, amely a Rákóczink birtokába került később. A várnak nagyon kedvező fekvése volt. A Miskolc, Szerencs felől Mun­kácson át Lengyelország felé tartó fontos kereskedelmi és hadi útvonal a városon ment keresztül. A Bodrog partján épült vár ezt védte és ellenő­rizte. Védelmi szempontból is előnyös fekvése volt a várnak, mert a Bodrog felől nem kellett támadástól tartson, annál kevésbbé, mivel a folyón túli ingoványos vidéken hadsereg nem tudott felvonulni. Viszont a várból titkos alagút vezetett a folyó túlsó partjára, melyen át eleséget lehetett juttatni az ostromlott várba szükség esetén és híreket lehetett küldeni és kapni. Sárospatak azonban nemcsak hadi szempontból volt erős vár, hanem szellemi szempontból még erősebb és jelentősebb erődje lett az országnak, főleg pedig a roformátusságnak. A reformáció elterjedése után 12 vár­megyének lett a szellemi központja és vezetője, mégpedig Abauj-Torna, Borsod, Gömör, Zemplén, Szabolcs, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár, Szabolcs és Heves várme­gyéknek, de még több ezekkel szom­szédos vármegyére is erős befolyással volt. Sárospatak egy jó példa arra, hogy meglássuk, milyen nagy és mi­lyen fontos szerepe volt a reformá­ciónak a magyar nemzet és a széles néprétegek művelődésében és előre­

Next

/
Oldalképek
Tartalom