Harangszó, 1952 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1952-10-01 / 1. szám
Uj folyam I. 1. Säo Paulo, 1952 október A Brazíliai Református Kersztyén Egyház belkörű közleményei. HARANGSZÓ Boldogok a békességre igyekvők: mert ők Isten fiainak mondatnak. Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. — Mt. 5:9-10. * Sokszor és sokféleképpen támadnak aennünket az emberek. Ez nem csak ma van így, nemcsak a múltban volt így, hanem a jövőben is így lesz. Most ne nézzük a támadások okait és tárgyát, hanem csak azt a tényt, hogy támadnak. Ha jogosan támadnak, akkor azért legyen hála az Istennek, hogy ezáltal alkalmat ad hibáink felismerésére. Áldottak legyenek a támadók is, akik ez esetben Isten figyelmeztető eszközei. Ha pedig alaptalanul és igazságtalanul támadnak bennünket, akkor legyen hála és dicsőség érte az Istennek, hogy minket erre a próbára méltónak talált. Mert azt mondja Krisztus urunk: Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem. Örüljetek és örenvedezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a Mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is. Ami meg a felekezetek közötti békességet illeti, álljon itt két példa: Az utolsó háború idején egyik magyar hadosztály protestáns lelkésze megsebesült, éppen október 31-e előtt, úgy, hogy szolgálatot végezni nem tudott. Ezért a hadosztály róm. kát. lelkésze felkérte a legközelebbi helységben lakó református lelkipásztort, hogy ő tartson a hadosztály protestáns katonái részére istentiszteletet és reformációi emlékünnepélyt... A másik példa: A háború befejezése után egyyik nyugatnémetországi evangélikus lapban a felekezeti együttműködés propagálására a következő kis hasonlat jelent meg: „Protestáns — Római katolikus. Eddig a két felekezet úgy viseldett egymással szemben, mint ahogy azt a rossz szomszédok szokták: csak durva szitkokat és köveket dobáltak egymásra. Hasonlítsuk ezután egyazon Ür két virágoskertjéhez, melyeknek kertészei azon vetélkednek, hogy melyik tud Urának szebb virágokkal kedveskedni! Az evangélikus lap felhívását szórólszóra átvette a passaui róm. kait. püspökség hivatalos lapja is. Hát csak a halálos veszély, vagy az azt követő romok eltakarítása idején tudnak egy azon Ür gyermekei egymásra találni?! Mi még Isten türelmi idejében élünk. Vigyázzunk, nehogy kihívjuk Isten haragját magunk ellen és nehogy az Űr haragjának vihara legyen kénytelen minket a közös munka végzésére egymáshoz sodorni! Lelki téren ne legyen közöttünk szó egymást elválasztó ilyen, vagy amolyan felekezeti ügyről! Egyetlen igaz ügy lehet csak: — ez pedig a Krisztus ügye! Ezt pedig nem a valódi, vagy vélt igazunk védelmezésével, hanem egyedül krisztusi cselekedettel szolgálhatjuk! A németországi nyomortáborok protestáns és római katolikus lelkészei közös nyilatkozatot tettek, hogy nem engednek meg soraik között olyan hangot, mely éket ver magyar és magyar közé! Mi brazíliai magyarok, kövessük az ő szép példájukat: Ezzel mutassuk meg, hogy Isten méltó gyermekei igyekszünk lenni! Mohai Szabó Béla
