Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
A Teleki-kormány, 1939. februári megalakulásakor A kormányzó képviseletében egy Szent István-napi körmenetben országos arányszámán túl lepje el az intellektuális pályákat. Az 1920: XXV. te. szakított az 1918 előtti liberális szellemű, s jogilag a teljes tanszabadság alapján álló felsőoktatási beiskolázási rendszerrel. Kimondta, hogy az egyetemi hallgatók „nemzetiségi” megoszlásának meg kell felelni az „egyes népfajok” össznépességen belüli arányának. A numerus clausus célja az volt, hogy a zsidó származású ifjúsági továbbtanulási lehetőségeit korlátozza, a keresztény középrétegek gyermekeinek esélyeit pedig növelje. Ez nagymértékben sikerült is. A birtokos parasztság megnyerését célozta a kormány Nagyatádi Szabó István nevével legitimált foldreformjavaslata, amely engedmények árán megőrizte a nagybirtokrendszert. Az 1920. XXXVI. te. végrehajtása során az ország kereken 16 millió kát. holdat kitevő mezőgazdasági területéből csaknem 1 millió kát. holdat vettek igénybe. 411 000 fő jutott földhöz, de közülük 300 000 szegényparaszt csak 1-2 kát. holdas parcellákat kapott. Ez a földreform sem a birtokmegoszlásban, sem a társadalmi szerkezetben nem okozott lényeges változást. Politikai célját - mérsékelt volta és súlyos közgazdasági hibái ellenére - a földreform mégis elérte. Azzal, hogy 260 000 családnak biztosított házhelyet, hogy családtagjaikkal együtt több mint 2 millió embert juttatott földhöz, jelentősen növelte a tulajdonosok számát és a magántulajdon tiszteletét. Ezzel hozzájárult a rendszer belpolitikai megerősödéséhez. 1921 tavaszán a nemzetgyűlés elfogadta az „állami és társadalmi rend védelméről” szóló törvényjavaslatot. Az 1921. III. te. kimondta, hogy „az állam és társadalom törvényes rend-Béke és királypuccs 1917—18-tól kezdve tudatosan készült a békekötésre, s ott a magyar érdekek védelmére. Geográfusokat gyűjtött maga köré, akikkel hozzálátott Magyarország községenkénti nagy néprajzi térképének elkészítéséhez. A szegedi kormány külügyminisztereként a Duna-medence vízügyi egységéről állított össze memorandumot. Tagja a békedelegációnak, s egyidejűleg a Simonyi-Semadam kormány külügyminisztere (1920). A magyar külügyi apparátus kiépülése - 1918 előtt Magyarországnak sem önálló külügyminisztériuma, sem saját külképviselete nem volt - minisztersége alatt vett nagyobb lendületet. 1919 februárjában alapító tagja a Nemzeti Egyesülés Pártjának, 1920 elején pedig a disszidensek egyik vezéralakja. Konzervativizmusa szembeállította a hagyományos baloldal egész táborával, de egyúttal a középrétegek szélsőjobboldali csoportjaival is. Teleki a politikába is belevitt valami tudósit: meggyőzni soha nem érzelmi ráhatásokkal, hanem mindig tárgyilagos érvekkel akart. Barátai és ismerősei szerették közvetlenségéért és nyájasságáért, a szélesebb közvélemény előtt pedig a békeszerződés előkészítése során kifejtett működése alapozta meg tekintélyét. A trianoni békeszerződés aláírása külsőleg megteremtette a független magyar állam konszolidálásának nemzetközi feltételeit és megerősítette a belső hatalmi viszonyok stabillá tételének igényét. Ebből a célból kapott 1920. július 19-én gróf Teleki Pál miniszterelnöki megbízást. Teleki széles látókörű, nagy műveltségű politikus volt, aki távol állt a hagyományos konzervatív liberális hatalom képviselőitől éppúgy, mint a szegediek és a különítményesek szélsőséges jobboldali radikalizmusától. Felfogása inkább olyan újkonzervativizmusnak tekinthető, amely a keresztény világnézet és a nemzeti eszme konzervatív alapú elfogadásával határozottan forradalom- és baloldalellenes volt, és főként: magáévá tette a területi revízió gondolatát is. Programja a jogrend helyreállítása volt, a rendszer politikai bázisának kiszélesítésével és a katonai elem visszaszorítása révén. Ennek jegyében került sor 1920 folyamán a vidéki és a budapesti különítmények feloszlatására, az Ébredő Magyarok Egyesülete működésének felfüggesztésére. A Teleki-kormány fenti intézkedései persze nem eredményezték a szélsőjobboldal teljes kiszorítását a hatalomból és a politikai életből. Mozgásterületük korlátozását azonban feltétlenül elérték, s az önkényes megtorló akcióknak is elejét vették. Az országosan elég erős antiszemita hangulatot a hatalom az ún. numerus claususszal igyekezett leszerelni és bizonyos mértékig kielégíteni. 1920 szeptemberében a nemzetgyűlés megszavazta az egyetemi és főiskolai tanulók arányszámáról szóló javaslatot, amelyet Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztett a nemzetgyűlés elé, hogy elejét vegye az értelmiségi proletariátus elszaporodásának, s különösen annak, hogy a zsidóság a maga 22 HARANG
