Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
zött búvó Velemre esett. Itt választották az egykori borospincét - minden feltűnést elkerülve - a Szent Korona rejtekéül. A velemiek nem is sejtették, hogy mit őriznek házaik között. Később ezt a szerény, szinte ismeretlen kopjafát állították a rejtekhely bejáratához. Nem tudhatjuk, a rajta levő felirat mennyire pontos. Látogatója alig akad a helynek... Kőszeg, vasárnap délelőtt. Hajnali eső után áll a nap a pannon égen. Üvegkék ragyogása végigcsorog a régi házakon. A hangulat álomszerű. A csend mély a park ősfái alatt. Akár egy középkori vásznon. Zsolt Endre a történet idején kisfiú volt. Most deresedő halántékkal idézi emlékeit.- Akkor kint laktunk a város végén, a Kálváriánál. Nagy házunk volt, belesimult a völgybe. Az utca felől alig látszott, hogy mennyire védett helyen áll. Völgyre nézett, onnan messzire elláthattunk. A házat középen fából készült veranda osztotta ketté. Egyik fele így teljesen elkülöníthető volt, mert a szobák kétfelől nyíltak. 1945. március elején 6 férfi kisajátította a bal oldali szárnyat. Hat jól megtermett fiatal férfire emlékszem. Civil ruhában voltak, de mozgásuk elárulta, hogy katonák. Nem tudtuk, hogy kik ők, és mi dolguk nálunk. Annyiszor kérdeztük őket, hogy végül megígérték, ha majd elmennek tőlünk, előtte feltárják titkukat. __- Érdekes volt - folytatja Zsolt Endre -, hogy légiriadókor mindig azt láttuk, hogy őriznek valamit, vigyáznak valamire. Rejtélyes dolog volt ez, fekete viaszosvászonnal letakart ládaféleség. Légiriadókor négy ember díszlépésben vitte lakásunktól egy közeli bunkerhez, ahol biztonságba helyezték. Ma csak romjai állanak. Egyszer sikerült lejutnom oda. Sötét folyosón haladtunk, ahol elhelyezték ezt a különös ládát, egy örökmécses égett. Fogalmunk sem volt, mit tarthatnak benne. Mi gyerekek mindig kinevettük őket, hogy világos nappal miért mennek díszlépésben a lakástól a bunkerig. A légiriadó után pedig ugyanezt az utat, ugyancsak díszlépésben teszik meg visszafelé. Furcsán hatott ez a szertartásosság az akkori általános zűrzavarban.- Aztán elérkezett a nap, amikor búcsúztak tőlünk - Zsolt Endre most a messzibe néz. - Elmondták, hogy mit őriztek nálunk. Ez a nap 1945. március 28-ának éjjele volt. Nem emlékszem pontosan, lehet, hogy egy nappal később, azt tudom, hogy az oroszok bejövetele előtt 24 órával. Éjjel 11 óra tájban bekopogtak édesanyámhoz, és csak annyit mondtak: asszonyom búcsúzunk, mennünk kell. Mivel megígértük önnek, hogy elmondjuk, mit őriztünk önöknél - s akkor szemüket ellepte a könny és szinte sírva mondták -, az oroszok már itt vannak Szombathelynél és asszonyom, a Szent Koronát őriztük önöknél. Édesanyám felkeltett, ott álltam mellette. Ünnepélyesen hangsúlyozták a Szent Korona szót.- Hirtelen fel sem ocsúdtunk a tudattól, hogy mekkora kincset őriztek itt, közvetlen környezetünkben. A szép szál legények a letakart ládát nagy gonddal teherautóra rakták, intettek és árnyuk eltűnt a sűrű éjszakai sötétben. Megkérdeztük előtte, mi a legközelebbi úti céljuk? Azt mondták, a cél ismeretlen, egyelőre Ausztriába mennek.- Semmi különös nem tűnt fel viselkedésükben?- A díszlépésben vitt ládán kívül semmi. Nagy óvatosság jellemezte őket. Hatan voltak, de a szobát egyszerre kettőnél többen nem hagyták el. Külső őrség nem volt a házunk körül. Titokban voltak ott. Látogatójuk nem jött és minket is megkértek, hogy ne hívjunk vendégeket. Nagyon ritkán jöttek ki a szobából.- Honnan látták el őket?- Maguk gondoskodtak ellátásukról. Áldott jószívű, családos emberek voltak. Engem, a kisfiút szinte dédelgettek. Könny volt szemükben búcsúzáskor és megígérték, ha visszajönnek, meglátogatnak. Sajnos, egyikükről sem tudunk azóta semmit.- Elgondolkodtató történet ez. Az utolsó felvonás a Szent Korona 1945- ös magyarországi létéről.- így van. Tőlünk, ahogyan mondották, egyenesen Ausztriába mentek.- Sokszor elmondta ezt a történetet?- Nem kérkedtem vele. Sem többet, sem kevesebbet nem tudok. Számomra felejthetetlen élmény, máig bennem él. Egy időre a Szent Korona házigazdái voltunk. Valószínű, hogy házunkat előre kiszemelték - ma már tudom - a koronaőrök. Ott áll a ház a Kálváriahegy lábánál. Kissé elhanyagoltan, sárga faláról ittott eltűnt a vakolat. A veranda is megvan még, fája elfeketedett, hiányzik néhány léc belőle. Csak a kilátás maradt érintetlen. A kicsiny, félkaréjú völgy, rálátás Ausztriára, és talán 150 méterre az egykori bunker helye. _______aá___kd_:__LiáÉ A kopjafa a rejtekhely bejáratánál Ebben a borospincében rejtegették a Szent Koronát (A szerző felvételei) Egyetlen utalás sincsen a múltra. Senki sem tudhatja, hogy innen búcsúzott Magyarországtól egykor a Szent Korona. Csak a hajdani kisfiú őrzi szívében az emléket. Mint olyan sok, más eseményt őriznek máig néma átélők. Mert Magyarországon közel négy évtizeden át ellenőrizték vagy elhallgatták a történelmet. MÁRKUS LÁSZLÓ 14 HARANG
