Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-01-01 / 1. szám

Sarandai látkép (A szerző felvételei)

tak meg lopni. Az átlagfizetés 500-700 lek körüli, ehhez képest a 100-120 lekes lakbér soknak tűnik, hát még a 180 lekes pulóver vagy cipő! Az élelmiszer viszont olcsó, de alig lehet kapni valamit. Vidékenként eltérően, de csak egyféle kenyeret sütnek, a zöldségesnél inkább csak lekvárt kapni egy-két fonnyadó retek és uborka társaságában. Hentest egyáltalán nem láttam, csak egy szamár vontatta kordét, erről osztogatták a baltával (!) szétdarabolt birkát (ha a Köjál ezt látná...). Iparcikküzletek helyett órajavítóval, cipőjavítóval, biciklijavítóval találkozhatunk.

És az emberek nemcsak a rossz ellátás miatt elégedetlenek. A nyár elején a nyugati követségekre menekült ezrek, és azok is, akik ezt nem merték megtenni, a szabadságra vágynak. A gondolkodás, a vallásgyakorlás, az utazás, sőt, a beszélgetés szabadságára. Arra, hogy az 1957 óta bezárt tempból idelátogatónak rögtön feltűnik, az a rengeteg gyalogos; az úttesten keresztül-kasul járkálnak. A nagy forgalmat csak időnként szakítja meg egy-egy bicikli, vagy negyedóránként egy autó. Gépkocsija ugyanis magánembernek nem lehet, csak a pártszervezetek, üzemek vehetnek. Ennek ellenére a tömegközlekedés nem jó, ritkán járnak a buszok, és azok is elképzelhetetlenül zsúfoltak. Igaz, legalább tiszta a levegő.

Az utcán rengeteg a rendőr, de nem csak ezért jó a közbiztonság, a szegények mindenütt becsületesek, még nem tanulA krujai fellegvár udvarában-fL

HARANG 27