Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-04-01 / 4. szám

NEPEK ES VALLÁSOK

digra teljesen elszigetelődtek környezetüktől, s - minthogy Miki bőkezűsége nem ismert határt - lassacskán koldusbotra jutottak.

Miki tanításai forradalminak számítottak akkoriban Japánban; szót emelt a gazdagok és nemes születésűek társadalmi előjogai ellen. Botrányos feltűnést keltett azzal is, hogy Japán hűbériség korszakában, a nők teljes kiszolgáltatottsága idején a nemek egyenjogúságát hirdette; harcba szállt a nők hátrányos megkülönböztetése ellen. Mindezt nem tehette büntetlenül. A hűbérurak, majd később a császári hivatalnokok megütköztek a tenrikjó „lázító” szociális tartalmán, a hívők háborúellenes magatartásán. A köztiszteletben álló matrónát a rendőrség állandóan zaklatta szinte hosszú életének utolsó napjáig, 1886. január 26-án bekövetkezett haláláig, - 18 esetben még fogházba is záratták. Állhatatos küzdelem eredményeként a kormány 1908-ban elismerte a tenrikjót - igaz, akkor sem önálló vallásként, hanem szektának. A megtorlásoknak azonban még ezzel sem szakadt vége. Változatos formákban és módszerekkel eltartott egészen 1945-ig. Teljes elismerésüket a japán militarizmus veresége eredményezte. A háború alatt tilos volt még Miki asszony nevének a kiejtése is.

A hívők száma különösen a II. világháború után indult gyors gyarapodásnak, s mai - szerény - becslések szerint számuk csak Japánban mintegy hárommillió.

Közösségük igen befolyásos. Bár a különböző sinto és buddhista szektákhoz tartozók alkotják a lakosság túlnyomó részét, a tenrikjó - tanításaiból következően - a legtettrekészebb és leginkább mozgósítható vallásos embereket tömöríti. Szervezettsége valamennyi japán felekezetét felülmúlja. A mintegy másfél százezer pap és oktató kétharmada nő. (1980-as adat) Majdnem húszezer templomot tart fenn. Missziói vannak az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban, Brazíliában, Argentínában, Kolumbiában..., a japán szigetvilágot szűknek érző japán kivándorlók körében főként.

Vallási tételei egyszerűek: a lét célja az örömteli élet és a világbéke megvalósítása. E célok elérését azonban akadályozza a nyolc főbűn, vagyis az emberi lélek porrétege, (a hokori): a fösvénység, a kapzsiság, a gyűlölet, az önimádat, a harag, a düh, az irigység és a gőg. A porréteg eltávolításához ad útmutatást a tenrikjó három szent könyve: a Bibliához vagy a Koránhoz hasonlatos Ofudeszaki, szó szerint a Tollhegy - amelyet Nakajama Miki égi sugallatra vetett papírra 1869 és 1886 között; a Mikagurauta, a szent dalok jegyzéke, amely az istentiszteletek alkalmából bemutatott énekeket és a táncok leírását tartalmazza, valamint az Oszasidzu, vagyis az isteni utasítások gyűjteménye.

A szent könyvek szerint az emberek csak úgy találhatják meg üdvösségüket, úgy szabadulhatnak meg a lelkettétlenségre kárhoztató porrétegtől, ha magukévá teszik a tenrikjó üdvtanának lényegéről, a hinokisinxol szóló útmutatásokat. A hi-46 HARANG