Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
Siratónők. Falfestmény egy egyiptomi sírban Arany ujjvédők és gyűrűk Tutanhamon mumifikált kezén Tutanhamon szarkofágja és az első aranyozott fakoporsó. A fáraó teste három, pontosan egymásba illeszkedő múmia formájú koporsóban pihent ^ átvették a hullát, ember alakú fakoporsót csináltattak neki és ebbe belehelyezvén a sírkamrában a fal mellé felállítva kincsként őrizték. A belső részek kivételének szokását a kései fejlődésnek kell tulajdonítanunk, amikor is az eltávolított belső szerveket a tenger vizéből kivirágzó lótuszkehelyből teremtett négy halotti védőszellem oltalmába ajánlották, és a szerveket külön-külön gondosan bebalzsamozva a szellemek fejeivel díszített koporsóedényekbe - canopos - helyezték. Duamutef, a sakálfejű szellem alabástromedényébe tették a tüdőt. Kebekzenuf karvalyfejű canoposába a májat és a vesét, a majomfejű Hapi edényébe az agyvelőt és a beleket, az emberfejű Amzetébe pedig a gyomrot. A szívnek - mely az egyiptomiak felfogása szerint a lélek lakása - külön szív alakú edénye volt. A bebalzsamozáskor a „test bűneit az alvilági bírák előtt bepanaszló szív” helyébe kőből bogár alakra kifaragott, ún. szívszkarabeuszt helyeztek, melynek hátlapjára a szívhez intézett könyörgő imát véstek. Mirha és gyanta Köztudomású, hogy a lenszalagokba gondosan bepólyázott egyiptomi holttetemek kibontás után a konzerválóanyagnak az egész bőrfelületet tökéletesen átitató hatása folytán egészen feketésbama színűek. E sötét színű bevonatot az arabok mummiya néven ismerik. Szó szerinti jelentése: szurok. Azaz az araboktól átvett Európában meghonosodott kifejezés, a múmia voltaképpen szurokkal bevont holttestet jelent. Mumifikáláson tehát a bebalzsamozás mesterséges kikészítésének műveletét kell érteni. A szurok elnevezéssel a Bibliában kuper (asszír nyelven: kúpra) és zefet értendők, ahol ezek a szavak szintén konzerválással kapcsolatosan fordulnak elő (Tér. 6,14; Kiv. 2,3). A Holt-tenger környékén e szurok nagy mennyiségben található; a földből felszínre került kőolaj oxidálódása révén keletkezett. A mesterséges előállítását Plinius írja le História naturálisában (XVI. könyv 52.) A fakátrány és faszurok felhasználása a fentiekhez hasonló célokat szolgál. A mumifikáláshoz használt másik fontos anyag a nátron. Ám a régiek nátronja nem tekinthető azonosnak a mai értelemben vett salétrommal, hanem más anyagokkal, főként klór-magnéziummal, vas-oxiddal, konyhasóval... keveredett tisztátlan szóda, vagyis natrium carbonicum. A nátron a kopt neterből ered, s jelentése közvetlenül az Isten szó attribútumával van szoros összefüggésben. A Bibliában neter a neve az ásványi eredetű lúgsónak (Példabeszédek 25,20), míg Jeremiás könyvében (2,22) olajjal keverve, mint a régiek szappanét szolgáltató anyag, mely ecettel keverve pezsgésnek indul. S valószínűleg e folyamat révén keletkezett sziksóval azonos. A neter szóból alakult a görög nitron elnevezés. A titokzatos balzsamozószer maradványaiban kimutatható növényi eredetű anyagokra vonatkozólag eltérőek a vélemények. Blumenbach neves kémikus véleménye: a növényi anyagok mirha, kolofónium és az 40 HARANG
