Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
magyarázó elméletként, akik nem ismerik az őslénytant, ugyanis már eddig is sok elméletet állítottak föl a tömeges kipusztulás megmagyarázására. Mikor például az ötvenes években a csillagászok felfedezték a szupernóvákat, rögtön megszületett az a gondolat, hogy a Föld közelében felrobbant egy szupernóva és a megnövekedett sugárzás pusztította el azokat az állatcsoportokat, melyek erre érzékenyek voltak. Később kiderült, hogy bár az elmélet tetszetős, mégsem állja meg a helyét, hiszen a tengerben élő Ammonitesek is ugyanakkor haltak ki, márpedig a víz elnyeli, megszűri a sugárzást. Később jött a mágneses pólusváltozás elmélete. E szerint a pólusváltáskor van olyan időszak, amikor a Földnek nincs mágneses tere és a felszínt sokkal több sugárzás éri, ez okozza egyes fajok tömeges kihalását. Kiderült, hogy ez sem lehet az igazi ok, hiszen sokkal több mágneses pólusátfordulás volt és van is a Föld történetében, mint ahány tömeges fajkihalásról tudunk. Úgy gondolom, az, hogy a krétakor és a harmadidőszak határán olyan nyomokat találtak, melyek égitest becsapódásától is származhatnak, ugyanilyen helyzet. Új tényanyag mindig lehetőséget nyújt új elméletek felállítására is. Ez eddig is így volt a tudományok történetében, új ismeretek birtokában újraértelmezik a régi tényeket. Baj csak akkor van, ha az új teória kizárólagosnak, egyedül üdvözítőnek tünteti fel magát. PIROS CHRISTA Tyrannosaurus rex, minden idők legnagyobb termetű szárazföldi ragadozója Az ázsiai Tarbosaurus bataar. a kréta időszak második telének félelmetes ragadozója HARANG 37
