Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-04-01 / 4. szám
REJTŐZKÖDÉS „Olyan családhoz szeretnék elmenni, ahol a gyerek rendszeresen segít a házimunkában”, mondom tanárnő ismerősömnek a kisvárosban. „Például megkérdezhetjük ezt egy ötödikes vagy hatodikos osztályban?” „Hogyne, kérdezni lehet, mondja a tanárnő, csak éppen nem kapunk őszinte választ. Az emberek manipuláltak...” „Ilyesmivel is?” „Mindennel. Az egyik család jóval többet akar mutatni annál, mint amije van, mert szégyelli, hogy semmire nem vitte. A másik pedig inkább rejti-dugdossa az idegenek elől a vagyonát.” „De én nem vagyonról kérdeznék. És különben is, a gyerek nem manipulál.” „A gyereket a családja manipulálja, már kiskorától azzal, hogy fiam, te ne dicsekedj, ha dicsekszel, elirigylik amink van és boszszút állnak. A másik: nem kell a világ elé tárni a semminket. A nyomorunkat. Ebbe a viselkedésbe beletartozik a gyerek minden cselekedete. A többségük arra büszke, hogy játszhat, szórakozhat. Ez a mérvadó. Ezért akinek mégis muszáj otthon dolgozni, úgy érzi, szégyellni való. Az ő sorsa nem csillogó. Van egy tizenkét éves kislány az osztályban. Hányaveti, bohóckodik, különben rossz tanuló, és semmilyen közösségi munkában nem vesz részt. Nemrég volt egy kis ünnepségünk, külön megparancsoltam, hogy ott legyen, sőt feladatot adtam neki, ő kezelte a büfét. Kétbalkezes, ügyetlen, nem tudott egy zsíros kenyeret elkészíteni, elszámolta magát a pénzzel. Látszott, hogy semmi gyakorlati érzéke nincs, ezt a gyereket úgy elkényeztetik otthon, hogy no.” „Jár-e hozzájuk családlátogatásra?” „Leszoktam róla, mert az apja jóformán kirúgja az embert. Annyit tudtam, a nagymama nemrég halt meg, az anyuka pedig beteg. Elhatároztam, mégis meglátogatom őket. Én lepődtem meg a leginkább... A kislány megjátszotta az ügyetlent az iskolai bulin. Hozzájuk elmehet. De találjunk valami ürügyet, hogy miért. Mert az egyenes kérdésre nem kap egyenes választ.” KÉTNAPONTA FŐZ Nevezzük a kislányt Edinának. Portájuk az átmenetiség állapota. Az utcai fronton egy épülőben lévő nagy ház, körülötte törmelék, építőanyag. Beljebb egy félig lerombolt öreg parasztház, az utcai rész helyére került az új: magas, háromszintes, alul garázzsal, fölül manzárddal. Függöny és villany a régi ház ajtaján, kopogok, benyitok. Vézna kislány áll a tűzhelynél, egy sarokban pedig terhes nő ül lábát előrenyújtva és veszekszik. „Nem megmondtam, hogy ne pazarolj bele annyi zöldséget...” Igyekszem bizalmat kelteni, előadom az ürügyet, amit a tanárnővel kigondoltunk: a házépítés nehézsége érdekel.- Hiszen, ha csak az lenne... - mondja a kislány anyja a fotelből. - Látja, hogy állunk itt ebben az ócskaságban összezsúfolódva, jó, ha nyárra be tudunk költözni. Én veszélyeztetett terhes vagyok, pihenni kellene, feküdni, az uramnak is van elég baja, elsősorban pénzt kéne neki keresni. Anyu nyáron halt meg, addig ő segített a háztartásban. Most minden a mi nyakunkba szakadt. Ha Edina nem lenne ilyen házias, talán éhen halnánk...- Mit főzöl? - kérdem a kislányt. Egy hokedlin előkészített sárgarépa, gyökér, krumplicsomók. A gáztűzhelyen valami fő.- Húslevest.- Hogy csinálod? A kislány anyjára néz. O válaszol.- Ne énrám nézz, téged kérdeztek.- Felteszem a húst...- Milyen húst?- Disznóhúst. Megkerestük anyuval a ládában, melyikből akarunk, aztán...- Vágtunk hízót - mondja az anyja - a húsát meg lefagyasztottuk, mert a füstöltet nemigen szeretjük, ég tőle a gyomrunk. így jobban is kihasználjuk, darabokban van, csont is kerül mellé. Este kivettük, hogy felolvadjon.- És aztán mit csinálsz?- Pucolok répát, gyökért...- Az honnan van? Saját termés?- Veszem a boltban - mondja a gyerek.- Nem terem meg?- Még nem, mert teledobálták a kertet sittel, mindenféle szeméttel. Jövőre már felszabadítok egy kis helyet.- Mikor teszed bele a zöldséget?- Amikor már nem habzik a leves.- És evvel kész?- Nem, mert főzök bele tésztát is. Apunak sok tészta kell, különben nem lakik jól.- A tészta honnan van?- A boltból.- És utána?- Sütök pogácsát. Tepertősét.- Csak hétvégén főzöl?- Hétközben is. Két napra.- Mégis, mikor?- Délután szoktam. KÁR PORT TÖRÖLNI- Még miben segítesz?- Bevásárolok.- És miért te?- Mert anyunak nem szabad emelni.- Apu nem segít?- Apja későn jár haza - mondja az asszony -, de ha korábban jönne, akkor egyenest megy a házba, szerelni, vakolni... őtet nem is lehetne megkérni ilyesmire. Még életében nem vásárolt. A bolti vásárlás nem a férfira tartozik, azt ő szégyellné.- Ma mit vásároltál? Egy szatyorra mutat, még benne a két kenyér, három liter tej, száraztészta, só, különböző zacskók.- Hol a bolt?- Elég közel - mondja az anyja.- Elég messze - mondja a kislány.- Én már négy hónapja nem voltam a boltban, megmondta az orvos, hogy egy kilót se emelhetek, elég baj ez nekem.- Még mit csinálsz ezeken kívül?- Mosok. Csak most nem jó a mosógép.- Majd apád este megjavítja, elviszi Géza bácsihoz, az ért hozzá. Melegszik a motor, ha sok benne a ruha, akkor meg leáll.- Hogy viszik el a mosógépet?- Kiskocsin eltolja az uram. Nem nehéz.- Milyen típusú?- Hajdú. Ez még nem automata. Majd az új házba veszünk, ha kerül rávaló. Addig ez is megteszi.- Van olyan munka, amit nem szeretsz?- A takarítás - mondja Edina.- Azt miért nem?- Mert sosincs tisztaság.- Ja, rágja a fülem, hogy anyu, itt kár port törölni, egy óra múlva úgyis olyan a piszok, meg a felfordulás... minden össze-vissza, látja, ez az egy szoba, meg a konyha. Ide zsúfolódtunk. HOL VAN DÉL-AMERIKA?- Milyen tanuló vagy?- Közepes.- Ne szépíts - szól rá az anya. - Most 10 HARANG
