Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

Falu Pest határában A könyvkötő is holtig tanul Nagytarcsa Budapest észak­keleti határában, Cinkotától jobbra levő község. Lakossága 1900-ban 896. Ekkor 9/10-ed részben tót ajkúak lakják, a kora­beli leírások szerint. Az 1600-as évek végén lakatlan hely volt, majd a 18. század közepén gróf Grassalkovich Antal - Gödöllő és környékének földesura - tó­tokkal telepítette be. Vallására nézve a falu evangélikus, temp­loma 1819-ben épült. A legtöbben, 2135-en, 1980- ban lakták, 1984-ben 1886-ra csökkent a számuk. 1991 -ben vi­szont azt mondja a polgármes­ter: 2600 lakosa van. A különb­ség oka nyilvánvalóan az itt állo­másozó magyar katonaság, akiknek létét a legutóbbi időkig titokban tartották (s hogy hol szerepeltek nyilvántartásban, azt csak a titkos iratok kezelői tudnák megmondani). A falunak ránézésre három ar­ca van. A hagyományos falukép és -szerkezet (utcák) mellett la­pos tetős lakótelep helyezkedik el, a katonatisztek családjai él­nek itt. Az újabb kori építkezés pedig: az újgazdagok hivalkodó villái. Az alábbi írás apropóját az a tény adta, hogy polgármester­nek Győri Péter helybeli születé­sű férfiút választották, akinek édesapja negyven évig volt evangélikus lelkész. Győri Péter 1952-ben született, heten vannak testvérek. Érdemes felsorolni: ket­ten közülük a papi hivatást választották, két leány pedig papné. Két fiútestvére kö­zül az egyik könyvkötő, a másik gondnok. A falu első emberének élete is messziről indult, mielőtt a jelenlegi székbe került. Gyalog jártak be Cinkotára- Hogyan jellemezné a falut? — kérdem hivatalában.- Nagytarcsa magyar falu, ahová szlo­vák családok kerültek, de a lakosság, ahogy én emlékszem, nem tartotta magát szlováknak, nemzetiségi mozgalom itt nem is volt az én időmben. Az emberek törekvők, szorgalmasak és adakozók. Ré­gebben földműveléssel foglalkoztak, ami­ből megmaradt a mezőgazdasági foglala­tosság, de a keresőképesek hatvan-hetven százaléka Pestre jár dolgozni ma még.- Ezen mit ért?- Az elbocsátások, a munkanélküliség bizonyára érezteti majd a hatását.- Kik, milyen rétegek járnak be Pestre? A polgármester: - Imádsággal kezdem a napot- Szakmunkások, takarítónők, fűtők, az Ikarusba, Kőbánya üzemeibe... Sokan vállalják a két-három műszakot, mert így marad idejük az állatokra, a kertészkedés­re. A zöldséget aztán beviszik a piacra.- Helyben van-e munkaalkalom?- Semmilyen. Ezért is tudta megőrizni falusi jellegét, mert nem épült egyetlen gyár sem. Jó a levegő, nincs zaj, piszok.- Nem is akartak üzemet, munkaalkal­mat?- Gondolom, de erről konkrétan nem tudok, a gyárak azért kerülték el a falut, mert itt jelentős katonai bázis volt, amit ilyen módon is védeni akartak... Falusi jellegét azért is őrizte meg, mert rossz volt a közlekedése. A gödöllői HÉV elkerül bennünket, 1956-ig még busz se jött be hozzánk, az emberek gyalog jártak Cinko­tára, ami öt kilométer, vagy Kistarcsára, ami három és fél kilométer, és ott szálltak fel a HÉV-re.- Ma már jobb a helyzet?- Nem nagyon. Tavaly a Volán vállalat cserbenhagyta a falut, nem volt neki gaz­daságos. Most egy magánvállalkozó látja el a közlekedést, használt buszokat vásá­rolt, azzal fuvaroz.- Mennyiért visz be Pestre?- 17 forint egy viteldíj. Ma még. Mert éppen most szólt, hogy lehet, holnaptól 50 százalékkal kénytelen emelni az árakat, a költségek miatt.- Ezért a pénzért az Örs vezér térig visz?- Dehogy, csak Cinkotáig. Ott kell buszra vagy a HÉV-re szállni.- Kapnak-e hozzájárulást a gyári dol­gozók?- Ezt nem tudom, biztosan van, aki kap. Ha pedig megvonják, és drágább lesz a viteldíj, akkor azt hiszem, sokan itthon maradnak. Zöldséget termelnek, piacoz­­nak.- Az árut is be kell vinni valahogy!- Autó minden családban van, csak a napi bejárásra az drága lenne. És hát a családtagok nem is tudják összeegyeztetni az idejüket... Vallásszabadság ’50-ben- Azt mondta, törekvők az emberek, és megmaradt a falusi jelleg. A vallásosság is megmaradt?- Édesapám négy évtizedig volt lelkész, és a hívei nem hagyták el a legnehezebb időkben sem. Az ötvenes években is 200- 250-en vettek részt az istentiszteleteken, a fiatalok is eljártak. S nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is hirdette az igét. Min­den reggel áhítatot tartott a gyerekeknek, mielőtt iskolába mentek! Sok szempont­ból jó lenne, ha a gyerekek ma is így kezdenék a napot, mert az erkölcsi neve­lés, a pedagógus tekintélye nagyon hiány­zik. De ezzel nem csak mi vagyunk így, azt hiszem...- És megtűrték a hit gyakorlását?- Nagytarcsa ilyen szempontból kira­katnak számított, ahogy visszaemlék­­szem. Rengeteg külföldi vendéget hoztak ide, az állami egyházügyi hivatal vezeté­sével: mivelünk bizonyították, hogy Ma­gyarországon vallásszabadság van. Ugyanakkor édesapámat gyakran ledo­rongolták az állami hivatalban is, a püs­pökségen is. Gyakran hívatták ebbe a szo­bába is, ahol most vagyunk. A szőnyeg szélén állt a tanácselnök előtt, aki megfe­nyegette, milyen jelentést írt róla, úgy vi­gyázzon, egyetlen vádpontjáért akasztás jár... Ki akarták készíteni idegileg. A cél nyilván az volt, megbontsák a hiten levők ► HARANG 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom