Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-03-01 / 3. szám

gunkhoz igazítani. A legények többnyire az ottani népi együttes tagjai, és az öltözetük - így is mondhatnánk - a színpadi szerepléseik kellékei. Mégsem művi a szokás, nem felelevenítés. A maguk örömére teszik, nincs nézőközönség.

A jókedvű fiatalemberek ebédig sorra járják a lányismerősök házait. Délután már nincs locsolkodás, legfeljebb egy-egy mindenről lecsúszó öreglegény alkalmatlankodik valahol.

Ebéd után néhány Pestről érkező autós érdeklődő is feltűnik a faluban. Híre ment, hogy húsvéthétfő napján maskarások bolondoznak a mácsai utcán és érdemes végignézni. (Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa című könyvében olvashatunk a húsvétkor másílkodnak

fürdőszobába, aztán rövidesen mosolyogva jelenik meg a legszebb ruhájában - és elkezdődik a vendéglátás.

A galgamácsai locsolkodás szép megnyilvánulása, miként lehet a tradíciót a mai viláhol szokatlan alakoskodó népszokás múltjáról.)

Ilyen lesz a húsvét az idén is? A híres népművész asszony követőin múlik.

írta és fényképezte: KUNKOVÁCS LÁSZLÓ

HARANG 9