Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-02-01 / 2. szám

Nobili madurai állomáshelyé­nek elfoglalásakor, 1606-ban keserűen tapasztalta, hogy a nép térítése egyáltalán nem ha­lad. Igyekezett megállapítani, milyen eszközöket kellene igénybe venni, hogy eredmé­nyei lehessen elérni. Felismer­te, hogy a brahmánok megtérí­tése India megtérítésének kul­csa, és ezért elhatározta, hogy brahman életmódra adja ma­gát, s erre meg is kapta elöljá­rói engedélyét. Nobili új mód­szere, a tökéletes alkalmazko­dás alkalmas volt arra, hogy hozzáférkőzhessenek a meg­közelíthetetlen brahmánok­­hoz. E módszerrel élt annak idején Szent Pál, aki a korint­­husiakhoz írt első levelében mondta, hogy a zsidóknak zsi­dó lett, a görögöknek görög. Nobili a hinduknak hindu lett. Alkalmazkodási módszerének meglepő eredménye lett. 1610-ben azt írta évi jelentésé­ben, hogy egy év alatt 60 brah­­mant sikerült megtérítenie. Fernandez nevű rendtársa — aki nem értette meg Nobili módszerének fontosságát — feljelentette a rendi elöljárók­nak azzal, hogy a keresztény­séget pogány elemekkel keve­ri. Ez a hadjárat visszavetette Nobili munkáját. A gáncsos­­kodások ellenére Nobili mun­katársai és utódai továbbfej­lesztették a tökéletes alkal­mazkodás módszerét. Amikor Rátkay Miklós In­diába érkezett, Nobili atya módszerének köszönhetően fellendülőben volt a katolikus egyház. Csak a madurai misszió területéről 1676-ban 50 ezer keresztényt és 60 templomot, valamint 9 jezsui­ta atyát és 25 hitoktatót sorol­nak fel a jelentések. Rátkay atyáról nem tudjuk, hogy mi­kor lépett a jezsuita rendbe, s hogy milyen vidéken, a Mala­bar partokon, vagy másutt munkálkodott. Az bizonyos, hogy Goában lépett India föld­jére. Indiai hitküldérünkről a Joseph Stöcklein szerkesztet­te, a jezsuita hittérítők leveleit és úti beszámolóit közreadó Der Neue Welt-Bott adott hírt. Egy példányban az Egyetemi Könyvtárban is őrzött folyói­hunyt Rátkay István neve is szerepelt, aki illír misszionári­usként is kitűnt. Elképzelhető, hogy Rátkay István munkássá­ga ébresztette fel a hivatásér­zetét az Indiába és Mexikóba került Rátkaykban. Rátkay Miklós 1660-tól működött Indiában. Életéről nem sokat tudunk. Vannak olyan feltételezések, hogy mint Rátkay János, ő is a Pra­­gerhof melletti Pettauban szü­letett. Rátkay a sikeres indiai hittérítő, Robert de Nobili 1656 januárjában bekövetke­zett halála után négy évvel kezdte meg hitküldéri munká­ját. Az Indiában dolgozó jezsu­ita atyák egymással szembeni torzsalkodásának időszaka volt ez. E torzsalkodást a 80 éves korában elhunyt Nobili térítési módszere váltotta ki. Boldog de Britto madurai vértanú (1693) be. Velics László az 1912-ben megjelent Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából című könyvében a jezsuiták zágrábi rendházáról írva jegyezte fel, hogy a rendház kollégiumának 1613-as hivatalos katalógusá­ban az 1631 -ben Zágrábban el-Roberto de Nobili atya INDIA OLTÁRÁN rat 1728-ban kiadott számai­ban Rátkay János több levelét közölte. A 28. számban közölt levélhez fűzött megjegyzés ar­ra figyelmeztetett: „Ez a Rát­kay János atya nem téveszten­dő össze egy másikkal, Rátkay Miklós atyával. A mi atyánk az utóbbitól több mint húsz évvel később Európából Nyugat-In­­diába, emez pedig jóval előtte Kelet-Indiába utazott. Mind­kettő a szentség hírében halt meg.” Rátkay Jánosról felje­gyezték, hogy Mexikóban megölték, vagyis a hittérítés vértanúja lett. A Welt-Bott utalása azt tanúsítja, hogy In­diában Rátkay Miklós is vérta­núhalált halt. S a hittérítésnek Indiában is számos vértanúja volt. Rátkay Miklós épp oly buzgó és szentéletű hitküldér volt, mint rokona, Rátkay Já­nos. (Pontosabb családi kap­csolatukról sem tudunk, de a Welt-Bott közléséből kitűnik, hogy Miklós volt az idősebb, hiszen húsz évvel korábban kezdte hittérítői munkáját.) A 17. században Rátkay atyát követően még két ma­gyar hittérítő tevékenykedett Indiában. Egyikükről Anton Huonder már idézett Die de­utsche Jesuitenmissiunäre cí­mű könyvében ennyi olvasha­tó: „Pinter S.J. 1679. India. A német hittérítők lengyel tarto­mányából. Röviden Pintérnek nevezték.” Ez mind, amit fel­jegyzett róla a „történelem”. Indiában működött. De hogy Indiának melyik misszióstele­pén dolgozott, hol van a sírja - nem tudjuk. Kegyetlen, mos­toha volt iránta a „sors”. Harmadik honfitársunkról, Berzeviczi Ferenc jezsuita atyáról is csak annyit tudunk, hogy mielőtt Indiába ment, Nagyszombaton és Kassán ta­nított. 1679-től 1715-ig élt. Hogy ebből a rövid 36 eszten­dőből mennyit töltött Indiá­ban, s hogy annak melyik ré­szében működött, szintén nem tudjuk. Sem életéről, sem mű­ködése arányairól és eredmé­nyeiről nincs semmiféle ada­tunk. Hittérítőink közül egy, ne­vezetesen Silamenszki Károly a 18. század közepén a hűéi hercegi udvarba is eljutott. Előtte jó száz évvel a Japánban járt Ureman János időzött An­námban, a mai Vietnamban. BŐGŐS LÁSZLÓ HARANG 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom