Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
NÉPEK ÉS VALLÁSOK Az elmúlt év novemberében vallási zavargások törtek ki a hinduk és a mohamedánok között Uttar Pradesh tartományban. Hindu tüntetők kővel dobálják a mohamedán templomot őrző rendőröket Hindu szent embereket kísér a tömeg a szent fürdőhelyhez. Hajukban virágfüzért viselnek, testüket hamuval kenték be. A vállukon átvetett szent fonal az újjászületést jelképezi milyen utat kell bejárnia a megtisztulásig. Mint ahogy az is, hogy milyen lehetőségei vannak az embernek a szanszára kötelékeiből való megszabadulásra: lemondás a szenvedélyekről, tartózkodás a cselekvéstől s mindentől, ami veszélyezteti a lélek tisztaságát, az aszkézis akár szélsőséges formában is, a remeteség, a meditáció vagy éppen a jóga stb. Vallási reformmozgalmak A bráhmanák egyre növekvő hatalma, valamint a megszilárduló kasztrendszer ellen, nagyjából egy időben, az i. e. 6-5. században több vallási jellegű irányzat is föllépett. Követőik kezdetben kisebb közösségeket alkottak, melyekben egyszerű életmódot folytattak. Tagadták a Védák isteni 'eredetét, elvetették a védikus tanokat, s nem ismerték el a kasztrendszert. Az új eszmék gyorsan népszerűvé váltak a nép körében, s egyre komolyabban veszélyeztették a papok hatalmát. Az irányzatok közül kettő emelkedett ki: a világvallássá vált buddhizmus (mellyel a sorozat következő részében foglalkozunk) és a Vardhamána Mahávíra (i. e. 540-468) alapította dzsainizmus vagy dzsinizmus. Közös bennük, hogy rövid fénykor után mindkettő jelentőségét vesztette Indiában. Míg azonban a buddhizmus teljesen kiszorult, addig a dzsainizmusnak ma is vannak elenyésző számban követői. A dzsainizmus tanításai nem különböznek gyökeresen a hinduizmusétól. Bár az istenek létezését nem ismeri el, minden anyagszerűnek örökkévaló lelket tulajdonít, mely az idők során tisztátalanná válik. Ezért olyan életmódot kell folytami, mely lehetővé teszi a megtisztulást. Ennek érdekében be kell tartani az alapvető parancsolatokat (nem szabad: ölni, lopni, hazudni, nemi életet élni, tulajdonnal bírni), továbbá szigorú testi és lelki aszkézist kell folytami. Az irányzat követőinek kisebbik része - a szerzetesek és az apácák - a lehető legszigorúbban, már-már fanatikus módon ragaszkodtak az előírásokhoz: például nem éltek fedél alatt; rendszerint meztelenül jártak; csak bizonyos módon elkészített növényi ételeket ettek; lovon, kocsin, csónakon nem utaztak; járás közben állandóan söpörték maguk előtt az utat, nehogy egy parányi élőlényt is elpusztítsanak; ugyanilyen okból csak szűrt vizet ittak s szájuk elé kendőt kötöttek. Követendő példának tartották azokat, akik az aszkézist az öngyilkosságig vitték. Természetesen a laikus hívek nem tartották be e szigorú előírásokat - igaz, jutalmukat is ezzel arányban nyerték el. Számukra a szabályok - az ölés, lopás és a hazugság tilalmán kívül - a szemérmetességet és az önmegtartóztatást írták elő. A dzsainizmus - részben ateista jellegéből HARANG 47
