Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
NÉPEK ÉS VALLÁSOK VALLÁSA! A táncoló Siva. Bronzszobor a 12. századból, Indiából. A tánc a középkor óta a templomi szertartás állandó része a hinduizmusban. Minden mozdulat, kéztartás rituális jelentéssel bír. (Felső képünk) Guru Nanak, a szikh vallás alapítója, akit a kelet Luther Mártonának is neveznek. Ellentétben német kortársával, ő kezdettől egy új vallás megteremtésére törekedett. Olyan vallásén, mely nem törekedett a világ meghódítására. S végül olyan vallásén, mely a hívőre bízza, melyik istenében hisz, milyen világmagyarázatot fogad el érvényesnek, s milyen utat választ az üdvösség elérésére. Ugyanakkor a hinduizmus több is más vallásoknál: társadalmi rendszer, mert az embereket - de a természetet és az isteneket is - isteni eredetűnek mondott kasztokba sorolja, s az életük minden szakaszára és részletére - még a legintimebbre is - etikai és rituális szabályokat ír elő. (A hinduizmus szó használata magyarázatra szorul: tágabb értelemben India nemzeti vallását nevezik így, szőkébb értelemben e vallásnak egy jól elkülöníthető korszakát. A hinduizmussal néha szinonim fogalomként használják a bráhmanizmust is, de általában ez utóbbi szóval a hindu vallás egy másik korszakát jelölik. Nem tartoznak a hinduizmus fogalomkörébe azok a vallások, melyek belőle nőttek ki, de Kevés nép bír olyan színes, változatos, gazdag vallási hagyományokkal és elképzelésekkel, mint az indiai. És kevés nép vallási gyakorlatában található annyi ellentmondás, furcsaság, szertelenség, mint az indiaiéban. Különféle vallások - hindu, mohamedán, szikh, keresztény, zsidó -, és a nemzeti valláson, a hinduizmuson belül - a bálványimádástól a legkifinomultabb teológiai rendszerekig, a legalantasabb kultuszoktól a misztikus panteizmusig - a legeltérőbb irányzatok éltek és élnek Indiában egymás mellett, jobbára békében, a vallási türelem jegyében. Ezek az irányzatok olyan vallás talaján fejlődtek ki, mely nem hisz a teremtő istenben, nem ismeri az egy és igaz isteni kinyilatkoztatást, nem alapul megdönthetetlennek vélt dogmarendszeren, ugyanakkor sokfélesége ellenére is egységes. Olyan vallásén, mely magát végtelen folyamatként fogja föl -és így nevezi: „szanáthana dharma," az örök vallás -, ami önmagát minden időben meg tudja újítani, mert hite szerint a változó felszín mögött ott található az állandó és örök világtörvény, a brahma. INDIA HARANG 43
