Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-17 / 3. szám
koromban. Olyat, amit a tanáraim, kollégáim gyakran egyáltalán nem ismertek. Ma már elfogadott tény, hogy a művészettörténet, a festészet, a szobrászat, egy igazán szép költői allegória egyszerűen nem érthető, ha az ember nem tudja, milyen is volt például az a bizonyos Golgotára vezető út. Mostani funkciómban, a szlovákság képviselőjeként értem igazán a kisebbségben élő emberek rejtőzködését. Péterre gondolok, akinek Krisztus megjósolta: mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. Már gyermekkoromban is sokat foglalkoztatott ez a történet, és sajnáltam Pétert, miközben azt gondoltam, hogy ki kellett volna tartania, hősies magatartást tanúsítania... De tudom, hősnek lenni nagyon nehéz... Azt mondta végül — valóban háromszor — nem ismerem ezt az embert. Péter, látva a tömeg gyűlöletét, nem tudott „más” lenni. Be akart olvadni a többségbe, így tudta csak az életét megmenteni. Rettentően nehéz lehetett tovább élnie, állandóan hallani a „kakasszót”. Tudjuk, mindent megtett. Péter apostol lett... Azért beszéltem erről ilyen hosszan, mert a bibliai események átültethetők a mai időkre is, mert van általános mondani valójuk. Profánul hangzik, de szerintem a ma létező 43 párt mindegyike találhatna a Bibliában magának jelszót, jelmondatot. Vallom, az emberiség egyik legnagyobb értéke a Biblia.- Ez a családi neveltetés hogyan hatott életére?- Máig meghatározó. Sajnos a szüleim már nem élnek, s legnagyobb bánatom, hogy most nem lehetnek velem. Nem tudom velük megosztani örömömet, nincs kitől tanácsot kémem. Anyaként már én is tudom, hogy igazán fontos, abszolút önzetlen öröm a szüleimnek az volt, hogy mi voltunk. Más gondolata a szülőnek nincs, csak az, mi történik-történhet gyermekeivel... Hogy milyen kisugárzása van neveltetésünknek? Hárman vagyunk testvérek. Nagyon összetartunk. Vigyázunk, figyelünk egymásra. Tudom, minden emberre figyelnünk kellene, de ez a mai világban nagyon nehéz, így legalább a családoknak kellene jobban összetartani. Nálunk az unokatestvérek is szeretik egymást. A szülői ház Galgagután üres. Tavasztól őszig mindig az megy le, aki tud, s műveljük-gondozzuk a portát. De nem ez a lényeg! Az, hogy ott találkozunk. Van úgy, hogy 18 embernek főzünk a húgommal, s kint kell tálalni a kertben, mert a házban nem férünk el. Ezek borzasztóan fontos dolgok. A fiam, aki most kutató a Yale egyetemen, hosszúhosszú leveleket ír, beszámol mindenről, mit csinál, hogy telnek a napjai, de végül mindig azt írja, nagyon nagy a honvágya, szeretne már Gutára menni. Nem Pestre, ahol élünk, nem az egyetemre. Oda. Ez ennyire kötelék.- Mit gondol, másképp alakult volna hazánkban az erkölcs, az emberi értékrend, ha a vallási nevelést nem tiltják be?- A vallási nevelést? Sok egyéb is tilos volt. Nem is tudom. De az biztos, hogy az iskolai nevelésből nagyon hiányzott s hiányzik az etikai nevelés. Semmilyen ideológiai képzés ezt nem helyettesíthette. Talán minden tanári karba kellene egy hívő ember? Egy irodalmár, egy művészettörténész, aki a komplex etikai-esztétikai nevelést biztosítaná? Mert enélkül szegényebb lett az emberek lelkivilága. Lehet, hogy tévedek, de úgy látom, nem volt, nincs mihez igazodni, amikor a magatartást formáló tényezőket keressük. Számomra a Biblia események sorozata, de visszahat rám a sors") emberek rejtőzködése döntő pillanatokban úgy, hogy talán észre sem veszem. Amikor megszületett a lányom, megkérdezték, mi legyen a neve. Azt mondtam, Eszter. Ezután sokszor újrakérdezték, miért? Mert az „Észter-könyve” bennem volt, az Ószövetségből. Annak az Eszternek küldetése volt, egy népet mentett meg... Pedig akkor már párttag voltam. Bonyolult, összetett dolgok ezek. CSORBA MÁRIA Fürjes Valéria felvételei HARANG 15
