Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
POLITIKA bér állította bálványoknak. Mind a testet, mind a lelket próbálták megölni. Krisztus urunk azt mondja, hogy: „azoktól féljetek, akik mind a testet, mind a lelket meg akarják ölni.” A lelket megoltották, erőszak, gyűlölet és szenvedés követte az útját ennek a politikának, amelyről a közvélemény azt tartotta, hogy hazugság, csalás, fondorlat, erőszak - nem kémek belőle. Ezért váltak társadalmaink olyan apolitikussá, hogy utóbb egy választásra ötven százaléknál többen alig mennek el. Ez az apolitikum azt jelenti, hogy odahagytuk a politikát, hagyva, hogy eluralkodjon benne a gonosz, ahelyett, hogy helyet kérve benne, mi űztük volna el a gonoszt. Vulgárisán nem jelentett a politika ez ideig mást, mint a cél szentesíti az eszközt, mindent szabad. Elfogadtuk, és ebben hibásak és bűnösök vagyunk. Elfogadtuk, hogy kívül esik az erkölcs szféráján. Legyintettünk, hogy akkor a politika nem tartozik hozzánk. És ezzel teret adtunk egy olyanfajta erőpolitikának, amelyben nem az volt alapkérdés, hogy jó vagy rossz ügyet képvisel-é, hanem az, hogy milyen erőt. Behódoltunk Góliátnak. Még legitimizáltuk is ezt a gondolkodást és ezt a politikát, úgy éreztük, a nagy és erős győz. És ez természetes, ez logikus, miért is avatkoznánk bele, miért is harcolnánk ellene. Ez mindig is így volt, mondották sokan a hamis prófétákra emlékeztető logikával és természetességgel. így aztán, miközben a politika amorális lett, az egyház apolitikussá vált. Másrészt imorálissá vált, hiszen a hivatalos egyház behódolt ennek az erkölcstelen, gátlástalan politikának. Befejezésül nagyon leegyszerűsítve: vissza a politikába! Nemrégen alkalmam volt rövid beszédet tartani a magyarországi parlamentben is, ott is az volt az alaptételem, hogy akkor lesz itt, Magyarországon új élet, akkor születik újjá az ország, hogyha újból helyet nyer a politizálásban az erkölcs. Ha erkölcsi dimenziókban kiszélesedik. És hiszem azt, hogy az egész keleti tömbben, annak országaiban egyedül ez az út járható. Romániában is rendkívül válságos, ellentmondásos a helyzet. Ceausescu még mélyebbre alázta le erkölcsi mivoltában és hitében a népet. De nemcsak ő, hanem az egész struktúra, amely tovább él napjainkban is, Ceasescu szellemét éltetve és alkalmazva - sok tekintetben akadálytalanul - a bestialitásig menően. Csakis ilyen módon lehetne rendezni például a nemzetiségek kérdéseit. Hogyha ugyanaz a Krisztus, ugyanazt diktálja nekünk, magyaroknak vagy románoknak, azt hiszem, ő a mi közös urunk. Az anyaszentegyház és az általa hitelesen képviselt hit sava, tehát sója, kovásza és világossága lehet. Nemcsak a mi saját életünknek, hanem társadalmunknak és a politikai életnek is. Ahogy egy katolikus pap mondotta más összefüggésben Erdélyben; meg kell keresztelni a politikát! Meg kell keresztelni! Tehát az erkölcsi dimenziókban is megnyilvánuló krisztusi szentség jegyét kapja, nyerje el. Az Úr útját itt is el kell készítenünk, a politika sivatagaiban. Isten ott is jelenvaló. S azáltal adhatjuk vissza a hitelét, ha hitelt nyújtunk neki, s nem, hogyha gyalázzuk csupán az eddig létezőt. Rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. És az erkölcstelen, sötét politika nem boldogíthatja a népet és nem hozhat jó eredményeket. Ennyire világos ez az evangéliumi példa és tanítás. Keresztény értékek újjászületéséről hallunk sokat. A felborult emberi értékrend helyreállításának szükségességét valljuk társadalmi szinten is, a politika eszközein keresztül is ezt kell cselekednünk. És akkor nyeri vissza eredeti értelmét ez a pejoratív értelemben használt, máskor utált szó, politika, vagyis a polisz, a városállam, a város, a köz, a nép, az ország szolgálata, a világ szolgálata. Ezt az értelmét kell visszaadnunk - Isten segedelmével - és ezen az úton lehet megtalálnunk a kibontakozás útját jelenlegi válságos, de ígéretes helyzetünkből. (Előző számunkban tudósítottunk a sárospataki Dorkás AID konferenciáról. Tőkés László előadása ott hangzott el.) HARANG 5
