Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
Hugo van der Goes: Bűnbeesés. Az Adámot és Évát csábító ördögöt a festő sárkánytestű, női fejű lénynek ábrázolja Az Ó- és Újszövetség egyaránt ismeri őket. Gyakori megjelölésük: „Jahwe küldötte”, „angelus Domini”, Isten fiai (Jób 1,6), Jahwe serege (Jozsue 5,14), Szentek (Zak 14,5), vagy mennyei seregek (3Kir 22,19). A prófétai látomások is hirdetik létüket (Ez 1 és 10). Az angyalok nagy számát Aquinói Szent Tamás azzal indokolja (ST I. 50,3), hogy Isten a teremtésben a világegyetem javát és tökéletességét szándékolja és akarja érvényesíteni. Ebben az égitestek nagysága, vonzóereje játssza a főszerepet. Ez biztosítja helyzetük fontosságát. A szellemi világban pedig a sokaság szerint érvényesül a kiemelkedés és az anyagi világtól megkülönböztetett szépség. Méltó tehát, hogy sokaság szerint felülmúlják az összes anyagi adottságot. Az Újszövetségben Jézus beszél az angyalokról. A Sátán megkísérti (Mt 14), győzelme után pedig angyalok szolgálnak neki (Mt 18,10). Szól a kisdedek angyalairól, akik a mennyben az Atyát színről színre látják. Angyalok kísérik, mikor eljön a világot megítélni s hozzájuk lesznek hasonlók a föltámadt emberek (Mt 12,30). Elfogatásánál biztosítja tanítványait, hogy ha akarná, az Atya tizenkét légiónál több angyalt küldene segítségére (Mt 25,53). (Azért nem kéri, mivel be kell teljesülni a világ megváltásának szenvedése által.) Szent Pál a legkülönbözőbb fordulatokban emlékezik meg róluk. Krisztus küldötteinek hívja őket (Gál 4,14). A zsidókhoz írt levelében kiemeli a Gondviselés fenséges intézkedését: nem az angyalokon segített, hanem Ábrahám ivadékát mentette meg (Zsid 2,16). Az Apokalipszisben, mint Isten trónállói, döntésének hirdetői és a mennyei istentisztelet szolgái jelennek meg. A Szentírás név szerint három angyalt nevez meg. Mihályt - ki olyan, mint az Isten -, Gábort - Isten bizalmasa - és Ráfáélt - Isten gyógyít -. (A kötőjelek közé tett nevek a héber szavak fordításai.) Mihály Isten hatalmát képviseli a Sátán elleni küzdelemben. Gábor Isten legnagyobb titkainak közlője. Dánielt kioktatja a Megváltó eljöveteléről, Zakariás papot az Üdvözítő előfutára: Keresztelő Szent János születéséről, Máriának pedig elhozza az örömhír teljességét. Ezért Isten embere = bizalmasa. Ráfáél Tóbi történetében játszik szerepet. Sárát, Raquel leányát megszabadítja az ördögtől, meggyógyítja a megvakult Tóbit. Egyike a hét angyalnak, akik Isten trónjánál állanak. (NB: Uriel - Isten világossága - nevét a Szentírás nem említi, viszont zsidó apokrif iratok ismerik. Az egyház minden tilalma ellenére számos műalkotásban előfordul Uriel alakja.) A jó angyalokon kívül gonoszokat is ismer a kinyilatkoztatás. Fejedelmük a Sátán = diabolus = az Ördög. Nevének jelentése: „vádló, ellenség”. A görög szóban a rágalmazás is kidomborodik. Mint a hazugságszellem vezeti félre Achabot (IKrón 21,1); Dávidot pedig a végzetes népszámlálásra veszi rá. A Bölcsesség Könyve (2,24) mint az emberiség megrontóját leplezi le, aki irigységből vezette félre ősszüleinket és hozta a halált az emberre. Neve Bélial, Belzebub, Azazel, Leviathan, Asmodaeus, Lucifer. A Sátán a legtökéletesebb angyal volt, aki - miután - vétkezett, magával sodorta a démonokat. Az Újszövetség a Sátánt sárkánynak, kígyónak mondja az Apokalipszisben. Szent János evangélista azt állítja róla, hogy kezdettől fogva vétkezik. Krisztus több ízben is az Isten országától különböző világ Urának mondja. Szent Pál pedig benne látja azt, aki a hitetlen értelmét elvakítja, hogy ne ragyogjon benne az evangélium fénye (2Kor 4,4). Ennyit tudunk a kinyilatkoztatásból a jó és rossz szellemek létéről. Tőle függetlenül az emberi ajzott fantázia igen kifejlődött démonológiát teremtett. Ezeknek folklorisztikus, poetikus értéke van csak. Mivel azonban az anyagon uralkodó, az emberi sorsot befolyásoló szellemek feltételezése minden népnél általános, a kinyilatkoztatás bizonyságát feltételezve, annak alátámasztására felhozhatjuk, hogy ebben a közmeggyőződésben ősrégi, a paradicsomból kiűzött ősszülőktől származó hagyomány hangja csendül meg. Az angyalokról szóló tan nem tartozik a kereszténység elsőrangú dogmái közé. Az egyház ünnepélyes tanítása is keveset foglalkozik vele. A hitvallási formulákban csak azt hangsúlyozza, hogy Isten a látható és láthatatlan, anyagi és szellemi világot szabadon teremtette. Ezek mibenlétéről nem ad további meghatározást: rábízza a teológusok elméletére - vagy bölcs hallgatására. Pseudo-Dionysius Areopagita a mennyei hierarchiákról szóló művében klasszifikálja az angyalokat: a kerubokat, a szeráfokat ..., akik természetüknél fogva társadalom fölötti tények. Ugyanis nincsenek egymásra utalva. Közösségük az Istenhez tartozás egysége. Láthatatlanok és tértől nem kötöttek. A térrel csak működésük folytán teremtenek kapcsolatot. Ahol működnek, ott vannak. A róluk írónak éppen azt mondják: éppen elegendő, ami velük kapcsolatban megfogalmazódott. A szó helyett cselekedjünk együtt valami - JÓT! R.T. 38 HARANG
