Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
^ visszakövetelik tőle az elvett templomo^ kát, javakat. Azonbap ők a többségi egyház, és a többségi nép, így addig nem lesz igazi ökumené Romániában, amíg ezt a konfliktust fel nem oldják. Másfelől viszont a magyar kereszténység eddig talán soha nem látott módon talált egymásra, és ez az ökumenikus közeledés spontánul, alulról indult. Sokkal jobbak lettek a kapcsolataink az egyházakkal, közeledtünk egymáshoz, és ezek már nem előírt kapcsolatok, mint a régi rendszer idején. A közös hit mellett a magyarság is összeköt. Már nem tapasztalom azt a katolikus hegemonizmust, ami azelőtt jellemző volt. Magam is több tízezres katolikus tömeg előtt prédikáltam Csíkszeredán. A tömegek felhajtóereje, a közös sorsban megpróbált keresztényeknek az összefogása nagy lendületet ad a közeledéshez. Megalakult a Magyar Keresztyén Egyházak Szövetsége, ahol a magyar jelző nem elvonuló ökumenét jelent, hanem azt, hogy mint magyar keresztyének egységesen viszonyuljunk a többi egyházhoz. Jelesen az ortodox egyházhoz, mert kicsinységünkben, gyengeségünkben mindig attól tartunk, hogy megint valamilyen dominanciának rendelődik alá az ökumené.- Amikor egy társadalom problémái halmozódnak; amikor egy ország komoly gazdasági, erkölcsi válságban van, mindig akadnak, akik meg akarják találni a bűnösöket, s ha ez nem sikerül, akkor kreálnak. így aztán Európának ezen a felén szinte hagyományosan éleződnek ki újra és újra a nemzetiségi ellentétek, s jelentkezik az antiszemitizmus.- Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az antiszemitizmus mint olyan, partikuláris kérdéssé vált a világban. Ugyanis ez a kérdés sokkal egyetemesebb, mint ahogy ebben az egyedi formájában mutatkozik. Nyilvános beszédében azt mondta egy rabbi, hogy figyelmeztet a zsidóüldözések korának tanulságaira, és emlékeztet rájuk, mert „bármelyik nép bármelyik időszakban zsidóvá válhat”. Nos, ma a magyarok sokkal „zsidóbbak” Romániában, mint a zsidók. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ha egy sértő szót mondunk egy zsidóra lehet, hogy nem is antiszemita érzésből, hanem mert tényleg vétett az illető, akkor rögtön az egész világ antiszemitát kiált. Viszont, ha az egész romániai szennyirodalom, féktelen magyargyűlöletet propagál, és nyilvános helyeken azt kiálthatják, hogy „Magyarok, menjetek ki!”, „Akasszátok fel őket!” - ezzel kapcsolatban a világ abszolút süket. A román kormány sem hallja meg, csak egy-két kivétel akad, akik felemelik a szavukat, de ők is félnek, nehogy azt mondják rájuk, magyarok, vagyis, hogy ti „zsidók" vagytok. Az antiszemitizmusban a másság iránti legszélsőségesebb gyűlöletet és magatartást látom, ami nem csupán a zsidókra vonatkozik, hanem kiterjed más népekre is. Ezért a zsidóérzékenységen túl kell lépnünk, és egyetemesen vissza kell utasítanunk minden nép gyűlöletet, minden felekezeti gyűlölködést, és minden diszkriminációt.- Püspök úr, köszönöm a beszélgetést. Összeállításunkat Weininger Andrea és Halász Lajos készítették isri hó elseje a zsidó vallási év első napja, héberül Ros Hásáná. A Tóra (Mózes 5 könyve) az első hónapnak Niszánt tartja, amelyben a Peszách ünnep van és az egyiptomi kivonulásra emlékeznek. Tisrit - a zsidó hónapok nevei babiloni eredetre utalnak - a mózesi szövegben a hetedik hónapként emlegetik és ennek első napját ünnepként a „megemlékezés harsonájának hívásával” kell köszönteni. A Szentírás szerint egy napig tart az ünnep. Kétnapossá csak később vált az új hold megállapításának bonyolultsága miatt. (A zsidó évet ugyanis a hold járása alapján számolják.) Tehát azért adtak hozzá még egy napot, nehogy elmulasszák egy esetleges tévedés folytán a helyes idő megünneplését. így most már Tisri hónap első két napja egyaránt újévnek számít. A zsoltárköltő tanácsa A Tisri szó a „seru” gyökből ered, aminek babiloni nyelven a jelentése „kezdeni”. A sémita népek régen az évet ősztől számították, a késői aratás idejére tették az elejét. Eszerint a „becét hásáná”, az év vége és a „tekufát hásáná”, az év fordulata a Szűköt (sátrak) ünnepét illette, amelyet Mózes második könyve a „betakarítás ünnepének” nevez. A szentírási év tehát egyenlő volt a gazdasági évvel. A hetedik hónap első napját Ros Hásánáként, vagyis újévként, a Szentírásban Ezekiél próféta említi először könyvében (negyvenedik fejezet első verse). E szöveg szerint a hetedik hó első napja az év kezdetét jelenti, de nem volt ünnepnek kijelölve. Az ünnepi jelleg az első számkivetés (babiloni) utáni korból eredhet, mert Mózes ötödik könyvében, ahol felsorolja az ünnepeket, a hetedik hónap első napját nem említi (Mózes V. 16:1-17). Viszont Nehemja könyvében azt olvashatjuk, hogy Ezra, a pap, a hetedik hónap első napján odavitte Mózes Tóráját a Vízikapu előtti téren összegyűlt nép elé és felolva-8 HARANG