Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Beszélgetés dr. Nyíri Tamás teológusprofesszorral Az idén első alkalommal jutalmazták Széchenyi-díjjal hazai tudományos életünk legkiválóbb személyiségeit. Dr. Nyíri Tamás, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia filozófiaprofesszora is megkapta a rangos kitüntetést, s hogy napjainkban is mekkora szükség van a filozófia által fölvethető általános alapkérdések vizsgálatára, azt jól példázza a professzor úrral folytatott - egyáltalán nem elvontan induló, mégis egyre általánosabb érvényű igazságokig eljutó-beszélgetés. Isten teremtette, s hogy isteni megbízatás a világ meghódítása, megművelése és a világ megőrzése, és ebben óriási szerepe van a tudományoknak, akkor nem kell attól félnem, hogy időlegesen vagy ideiglenesen nem tudok összeegyeztetni dolgokat. Nyugodtan ott lehet hagyni, bízva benne, a következő generáció esetleg már mosolyogni fog azon, hogy ez vagy az a kijelentés miért okozott nehézségeket.- Helytelen tehát az a várakozás, hogy a tudományok összessége, a természet- és egyéb tudományok együttese a fejlődés során egységes, mindent átfogó világ-, ember- és természetmagyarázattá állhat össze?- Már a természettudomány és a filozófia közötti különbség is erre utal. A természettudomány tartalmilag reduktív. Ez azt jelenti, hogy egyszerű kis összetevő részecskékre próbál mindent visszavezetni, s ezt rendkívül elvont, absztrakt módszerrel teszi. A filozófia ezzel szemben mindig a maga egészében próbálja megragadni a dolgokat, ami rendkívül fáradságos, de nem engedi meg a redukciót. Mondok egy példát. Nagyon sokféle antropológia, vagyis emberrel foglalkozó tudomány létezik. Van biológiai, szociológiai, orvosi, művészeti antropológia és sorolhatnánk a különféle szaktudományos antropológiákat. Ezek mind a maguk sajátos szempontjából foglalkoznak az emberrel, de egyikük sem kérdez rá az emberre a maga egészében, egyik sem kérdezi, hogy kicsoda az ember. A filozófia viszont, miközben természetesen figyelembe veszi a tudományokat, pontosan arra kérdez rá, hogy mi vagy ki az ember a maga egészében, s éppen ennek alapján kérdez tovább, hogy honnan jött, hová megy, mi a célja. A vallás egy még magasabb értelmi szintet képvisel, amely valóban a világ egészére és benne az emberre teszi fel a kérdéseit. Az ember múltjáról, jelenéről, jövőjéről és az ember perspektíváiról van mondanivalója.- Sokszor mégis ütközhetnek egymással a tudományok és a vallások állításai. Megpróbálhatjuk-e például tudományos módszerekkel értelmezni a vallások alapigazságait? Végül is szakadék, áthághatatlan távolság, vagy pedig kapcsolat, valamiféle híd van-e a természettudományoknak és a hitnek a világa között?- Alapkérdés, hogy puszta világfelettiségként, világmögöttiségként, vagyis másvilágként kell-e értelmezni Isten országát vagy ennél többet is jelent. Aquinói Szent Tamás szerint Isten nemcsak felülmúlja ezt a világot, hanem fenntartja, s a legeslegmélyéig át is járja. Tehát nincs szakadék, de egy másik dimenzióról van szó.- Itt nagyon fontos részkérdésekkel találkozhatunk gyakorlati szempontból is. Például, hogy milyen mértékben hagyatkozzék a beteg a gyógyszerekre és az orvostudomány különféle módszereire, s mennyire az imádságra.- A legteljesebb mértékben igénybe kell vennünk az orvostudománynak a segítségét, de én nem látok a kettő között ellentétet, s nyilvánvalóan nagyon jól teszi a beteg, ha közben imádkozik is. Ez természetes. Az imában elsődlegesen megvallja és megvalósítja az Istenbe, az isteni gondviselésbe vetett hitét. Ennek a titkait természetesen nem ismerjük, de ha valaki igazán imádkozik, s úgy imádkozik, ahogyan azt az Úr Jézus tette, hogy „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár”, valamint „Mindazonáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te akarod”, akkor megtaláltuk azt a magatartást, ahogyan imádkoznia kell az embernek. Nem volna ember, ha nem kérné Isten segítségét, s nem volna hívő, ha nem bízná magát Istenre.- Mire jó akkor a tudomány? A tudás hatalom, érték, kincs - szoktuk mondani. Ugyanakkor határai, korlátái, s nagyon nagy veszélyei is vannak. Valamilyen módon végső soron nem egy sátáni eszköz-e a tudomány?- Nem szeretem ezt a sátáni kifejezést ebben a vonatkozásban. Mégpedig azért nem, mert leveszi rólunk a felelősséget. Az embereknek köszönhető, ami rossz a tudományban, az emberek felelősek érte. Persze, az igaz, hogy a tudomány és a technika révén iszonyatos erők birtokába jutottunk. Az is igaz, hogy a technikának van egy olyan öntörvényűsége, amely az embert, a technika alkotóját azzal fenyegeti, hogy fölébe kerül. De olyan kérdések is fölmerülnek, hogy megcsinálhatunk-e mindent, amit képesek vagyunk véghezvinni. Meg vagyok róla győződve, hogy nem. Nem tudjuk például, hogy egyes élőlények kipusztulásának milyen következményei lesznek a természetben, vagy hogy milyen új élőlényeket képes elviselni az élőlények világa. Itt a génsebészet lehetőségeire gondolok.- S ezek azok az ügyek, amikor feltétlenül fölfelé kell nézni.- Mindenképpen. Itt erkölcsi felelősség nélkül, a világ értelmezése nélkül nem tudjuk megoldani problémáinkat. Mégpedig a hit és a vallás pontosan a világnak és az emberi sorsnak a legáltalánosabb értelmező rendszere. Persze, nemcsak az, de az is. FODOR LAJOS ISTVÁN HARANG 17
