Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-04-18 / 16. szám

Három eve, amikor Budavár visszavívásá­­nak 300. évfordulóját ünnepeltük, közép­korú férfi csöngetett be Úri utcai laká­sunkba. Magyarul nem tudott, de ékes olasz nyelven, majd németül és angolul is is elmondta, hogy P. Emesto Piacentini­­nek hívják, minorita (ferences) szerzetes és Rómából jött Budapestre az évforduló alkalmából tartandó tudományos ülésszak egyik előadójaként; szú'kebb szakterülete az egyházjog és egyháztörténet. Levéltári kutatásai során olyan egyedülálló doku­mentumokra bukkant, ami egész más megvilágításba helyezheti Budavár 1686. évi visszafoglalását és az azt megelőző időket; ugyanis megtalálta Michele D’Aste olasz hadmérnök naplóját, amit naponta vezetett, egészen az ostromkor bekövetkezett haláláig. Közben több mindenről szó esett; el­mondta. hogy ő gondozza, mint egyház­jogász P. Kelemen Didák. XVIII. század­ban élt minorita szerzetes szentté avatásá­nak ügyét, de más Magyarországot érintő témával is foglalkozik. A viterbói ferences konvent templomában - amely 1237-ben épült - Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyét őriznek. A Rómától északnyugatra fekvő Viterbo eredetileg langobard település volt és fontos hadászati központ. A San Francesco-templomba temették el 1268- ban IV. Kelemen, majd 1276-ban V. Had­rianus pápát. Antropológus lévén, engem elsősorban a Szent Erzsébet ereklye érde­kelt, mivel egy néhány éve megjelent könyvemben foglalkoztam az Árpád-házi Szentek testereklyéivel. A véletlen találkozásból barátság lett és P. Piacentini meghívott: látogassunk el Viteró­­ba. Nyáron a franciaországi Senlisben dol­goztunk ugyancsak antropológus férjemmel, majd útban hazafelé ellátogattunk Viterbó­­ba, ahol a ferences (minorita) templomban. IV. Kelemen sírjától balra, a falba vágott kis szekrénykében elhelyezett ereklyetartóban őrzik Szent Erzsébet fejereklyéjének egy elég nagy darabját. A csont a koponya falcsonti részéből származik. Miért érdekes ez az ereklye, hiszen köz­tudott, hogy elég sok helyen őriznek ha­sonlót. Értékeléséhez tudnunk kell Szent Erzsébet tetemének hányatott sorsát. A szent Erzsébet székesegyház Marburgban Mint ismeretes, Erzsébet 1207-ben szü­letett //. András magyar király és merániai Gertrud gyennekeként. Politikai okokból már négyévesen eljegyezték Hermann thü­­ringiai őrgróf fiával, Lajossal; 1221-ben kötöttek házasságot Eisenachban. Wartburg várában éltek harmonikus családi életet, ám férje keresztes hadjáratra indult II. Frigyes császárral és 1227-ben Otrantóban elhunyt. Sógora, az új őrgróf elűzte otthonából a fia­tal özvegyet és gyennekeit. Tartózkodási helyéül Marburgot jelölték ki. ahol ispotályt rendezett be a szegényeknek és hátralévő rövid életét jótékonykodással töltötte. 1231 novemberében hirtelen megbetegedett és 16-ról 17-re virradó éjjel elhunyt. Mindössze 24 éves volt. Testét az általa létesített kórház kápolnájában ravatalozták fel, majd ugyanitt helyezték örök nyugalomra. 1235-ben kiemelték a tetemet sírjából és Perugiában közszemlére tették. Erzsé­bet szolgálója, Irmgard visszaemlékezé­seiben közli, hogy sokan a test közelébe férkőztek. ...körmeit, fátylát, haját ereklye gyanánt levágták". IX. Gergely ebben az évben avatta szentté. Erzsébet gyóntatója marburgi Komád 1236-ban kezdte el annak a templomnak A RÓzsa-leqeNöa kiRályláNya 32 HARANG

Next

/
Oldalképek
Tartalom