Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-18 / 16. szám
TIZENKÉT APOSTOL mint már említettem, Filep is bethsaidabeli volt, mint Péter és András, illetőleg János és Jakab. A/, is bizonyos, hogy nemcsak jól ismerhették egymást, de közösen űzték a halászat fáradságos mesterségét. Azt is jeleztem, hogy a két testvérpárral együtt Filep is a Keresztelő országos hírű prédikációin vett részt valahol Bethabaránál, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Ma már csak találgatják, hol lehetett az a bizonyos Bethabara - valószínűleg egy gázló -, amelynek környékéről Jézus öt tanítványt is elhívott. Jézus Fiiepet ezekkel az egyszerű szavakkal hívta el: Kövess engem! Ez a kurta imperativus elégnek bizonyult ahhoz, hogy Filep gondolkodás nélkül otthagyja Keresztelő Jánost, bethsaidai múltját, családját - ha ugyan volt - és foglalkozását. A Názáreti tekintete megbabonázta, szava szívének legtitkosabb húrjait érintette, többé nem tudott szabadulni tőle. Sőt, mintha e varázslatos pillanatban már a szent misszió szolgálatába szegődött volna. Alig e bűvös elhívás után találkozott egyik barátjával - Nátánáellal -s lelkendezve jelentette ki:- Aki felől írt Mózes a törvényben és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát. Nátánáel gunyoros kérdésére, hogy Názáretből támadhat-e valami jó, Filep határozottan jelentette ki:- Gyere, és lásd meg! És Nátánáel is megpillanthatta a Messiást. Fi lep szavai mögött ekkor valami mély elkötelezettség izzott. Ő ugyanis már látta a Názáretit, sőt beszélt is vele és ez elég volt ahhoz, hogy tanítványként elválaszthatatlanul hozzá szegődjék. Persze ez a halászember is jó néhányszor megingott, s a Mester nevelő munkájára az ő életében is nagy szükség volt. Jézus evangéliuma leírása alapján tudunk arra következtetni, hogy Filep és András között bensőségesebb kapcsolat állhatott fenn. Talán a régi A Martin Schonganer metszete emlékek, a Genezáreten töltött küzdelmes évek kovácsolták egybe a két tanítványt, akik itt Jézus közelében is őrizték a barátság szép jellemvonásait. Az apostoli listán is egymás mellé kerültek. Erre a barátságra utal az a történet is,'amikor húsvét alkalmából Jeruzsálemben görögök keresték Jézust és Filepnek szóltak. Filep Andrást avatta be a görögök kívánságába és így együtt mentek az Úrhoz, hogy jelentsék a nagy esetet. A hályog Filep szeméről is csak az Úr feltámadása után hullott le. Addig ő is ember volt, esendő, mint a többiek. Az ész, a logika, a tapasztalati valóság jóval erősebb volt hiténél. A nagy kenyércsodánál Jézus éppen hozzá intézte a kérdést: honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek mind ehessenek? János evangéliuma feljegyezte, hogy Jézus ezzel a kérdéssel Filep hitét tette próbára. Ő maga tudta, mit akar cselekedni. Ám Filepben megszólalt a ráció, a logika:- Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elegendő, csakhogy mindegyik egy falathoz jusson. Filep rosszul vizsgázott. Neki azt kellett volna felelnie: Tőled, egyedül tőled vehetünk ennyi kenyeret! Igenám, de Filep ekkor még nem tudta, hogy Jézus az életnek kenyere. AGetsemáné kertjében is bizonytalan még hite. Amikor Tamás arról szólt: mi nem tudjuk, hová mész, az utat sem ismerjük. Filep hozzáfűzte a maga titkon őrzött kérdését:- Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s ez elég nekünk! E pillanatban egy fájdalmas tekintet találta szíven. Jézus'szavaiban csendes számonkérés szólalt meg:- Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát... Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem... Ha pedig nem, a cselekedetekért higgyetek nekem! Ebben a szelíd szemrehányásban három esztendő sűrű drámája izzott. A sánták, bénák, süketek, bélpoklosok és gutaütöttek meggyógyítása, a halottak feltámasztása, s a szegényeknek hirdetett evangélium, örömhír szólalt meg. Mindezt Filep átélte a három esztendő alatt a többiekkel együtt. Ezek voltak a szűkebb értelemben vett cselekedetek, amelyek Jézus messiási mivoltát igazolták. Filep is csak a feltámadás és a Szentlélek kitöltése után tudta igazán egyeztetni Jézus szavait tetteivel. S az alapvető nagy igazságra is ekkor jött rá: hogy Én és az Atya egy vagyunk. Ezzel a felismeréssel jutott el Frígiába, Kis-Ázsia belesejébe, amelynek Hierapolis nevű városkájában szenvedett mártírhalált a hagyományok szerint. RÉDEY PÁL HARANG 23
