Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-18 / 16. szám
rekckkel együtt olvasni a Bibliát. ha már tudnak olvasni, az egyiptomi szabadulás ószövetségi története is csak akkor lesz igazán izgalmas, ha már tanultak Egyiptomról. Mindenképpen ki kell találni, hogy a hitoktatás az oktatás szerves része legyen, hogy megfelelő helyet kapjon a tanrendben. Persze fakultatív módon, nem kötelező érvénnyel, s nem osztályzással.- Milyen indítékokból jelentkeznek a gyerekek a hitoktatásra?- Nincs általánosítható ok. A szülőkben is egyre nagyobb az igény, voltak akik kérték, hadd jöjjenek be a hittanórára, ők már el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet. Aztán olyan gyerekek is vannak, akik a barátoknak, az itt-ott hallott elbeszéléseknek vagy a templomi isntentiszteleteknek a hatására jönnek.- Hogyan kapcsolódik a mai szélesebb körű hitoktatás a gyermek- és ifjúsági istentiszteletek korábbi rendjébe?- A gyermekistentisztelet szabad, barátságos levegőjű, nyitott csoport. A hittanórán tanulunk: ott valóban A HIT és a bibliaismeret kérdéseit taglaljuk. Azok a legjobb hittanórák, amikor a gyerekek kérdeznek. S az újabban hittanra kerülő gyerekek egyre többet kérdeznek. Nekik semmi sem magától értetődő, semmi sem természetes. Érdeklődésük, nyitottságuk bennünket is nagyon megmozgat.- Vannak meglepő' kérdések?- Bizony! Például a túlvilágról. A mostani gyerekek már tele vannak ufókkal és földönkívüliekkel, ami tónnálja a túlvilági elképzeléseiket. Azután a gonosz és a jó hatalmának a problémái... Egészen más elképzelésük van a mennyországról vagy például az angyalokról. mint a régi gyerekeknek. Elsősorban képileg van más világuk, a televízió, a video és a képeslapok nyomán.- S mit lehet nekik mondani? A lelkipásztor és tanítványai (Koczka István felvételei)- Megpróbálom az általuk ismertből kiindulva megvilágítani a különbségeket: megbeszéljük, hogy milyen lehet vagy milyen lesz majd a mennyország, vagy milyen lehet az a világ, amit Isten országának nevezünk. És a különbségek nyomán talán közelebb juthatnak a lényeghez: Isten létének, Isten munkájának, életünk céljának a felismeréséhez.- Tehát nem jelent különösebb konfliktust a gyerekek számára a sci-fin nevelkedett mai világkép a klasszikus protestáns hagyományokon uralkodó felfogással szemben?- Nekik nem. Nekem jelent gondot, mert az én gyermekkoromban még nem volt ilyen éles a kérdés. Én azonban egyre csak biztatom a gyerekeket, hogy kérdezzenek, hogy gondolkodjunk együtt. Nem akarom őket behatárolni, nem akarom őket sztereotípiákra tanítani: önnnmagamról tudom, hog az ilyen később úgyis kérdésessé válik. Az a jó, ha az ember saját magának fogalmazhatja meg igazságait és alapelveit. A lényeg abban rejlik, hogy legyen érdeklődés, és mi ezt az érdeklődést ki tudjuk elégíteni. A negyven év pusztítása erősen érzékelhető még a lelkekben. Nagyon sok a közömbös ember.- Miből derül ez ki?- Például családlátogatásokon. Annyiféle változást, annyiféle csalódást éltek már át az emberek, miközben mindig haladtak a hullámmal, hogy sokuknak már semmiféle talajuk nincsen. Cinizmus,-letargia, hányavetiség, esetleg gőg lehet a következmény. Velük a legnehezebb a dolgunk. Vannak olyanok, akik valóban minden kérdésre, minden közeledésre cinikusan válaszolnak. Nemrég például beszélgettem egy iskolaigazgatóval, akit fölkerestem, hogy szívesen vetítenénk az iskolában videofilmét Jézus életéről vagy bármilyen más bibliai tárgyról, s utána egy délutáni klubszerű foglalkozáson beszélgethetnénk a gyerekekkel. Az igazgató azt válaszolta, ő nem vette észre, hogy a gyerekek ezt igényelnék.- Lehetséges, hogy ez még a /régi ateista propagandának a hatása?- Valószínű, hogy erről van szó. De meg kell mondani, hogy a legtöbb helyen tárt kapuk várnak, és általában sokkal többet igényelnének, mint amit adni tudunk. Mert rengeteg idő, energia és sok-sok munka kérdése, hogy mindenhová eljussunk. És egyre újabb lehetőségek nyílnak. Most, január elején nyílt például Kecskeméten egy ifjúsági információs és tanácsadó iroda, ahová minden csütörtökön délutánra meghívtak mint lelki tanácsadót. Olyan fiatalokkal találkozom, akiknek semmi közük az egyházhoz, a valláshoz, de problémáik vannak. Akár hitbeli, akár más kérdésekről van szó, nagyon fontos, hogy tudjunk rajtuk segíteni, s hogy az egyház az ilyen saját keretein kívüli kapcsolatteremtésre is kész legyen. Ezért vettük fel a családsegítő miszszióval is a kapcsolatot. Ezért szerveztünk a városban a hittanos gyerekek szüleinek szülők akadémiáját, de van egy szerelem-szemináriumunk is a fiatalok körében, ami szintén nyitott alkalom, s most próbáljuk felvenni a főiskolákkal a rendszeres kapcsolatot, hogy megteremtsük a főiskolai, illetve az egyetemi istentiszteleteknek és bibliaóráknak a lehetőségét... A sok-sok feladat egyszerűen felsorolhatatlan. FODOR LAJOS ISTVÁN 16 HARANG
