Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-04-18 / 16. szám

- Püspök úr korábban más szinten szolgálta az Evangélikus Egyházat. Jobban ismerte az egyes gyülekezetek belső életét, mint az egész egyházkerületét. Ezzel a megszorítással kérdezem, hogy megfogalmazható-e, milyen egyházkerületet „örökölt”?- Püspöki szolgálatom kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy egyik legnagyobb gondunk a lelkészhiány. Az elmúlt évtizedek megpróbáltatásai ugyanis megtizedelték sorainkat. Az elmúlt negyven év alatt nem volt arra érdemben lehetőség, hogy felmérjük, igazán mennyien vagyunk, mekkorák a gyülekezeteink, melyik a legideálisabb egyházi szervezeti forma, amelyben működhetünk.Az egyház eresztékei meglazultak. A gyülekezeti élet beszorult a templom négy fala és a paróchia szűkös térségei közé. Az urbanizáció gyökértelenné tette a faluról városba költöző híveinket. Maroknyivá zsugorodtak falvak. elöregedtek korábban virágzó evangélikus közösségek. Az elkövetkező időszak feladata, hogy a városokba került evangélikusok lelki gyökereket eresszenek. Mindezekhez a feladatokhoz a szükségesnél lényegesen kevesebb lelkész áll rendelkezésünkre. Ebben az évben kerületünkben ketten végeznek és heten hagyják abba a szolgálatukat.- Jól értem-e a szavait, hogy az egyházkerület, amit átvett, bizonyos értelemben meggyöngült, tehát mindenképpen erősítésre, fokozott munkálkodásra van szükség?- Én úgy fogalmaznék, hogy a híveink egyre jobban tanulgatják azt a leckét, hogy miképpen lehet együtt maradni és magukra vállalni épületeknek a gondozását, vagy bibliaórák, istentiszteletek megtartását lelkész nélkül. Nem ideális helyzet, ez fájdalmasan nehéz szituáció, de úgy tűnik, hogy tíz éven belül a lelkészhiány nem oldódik meg, noha jelenleg nyolcvan hallgatója van a teológiai akadémiának.- Ilyen változó világban - noha kérdés, hogy valóban annyira változó-e, - amikor azt minden ember szereti, ha fontos események szem-, fül- és kortanújának vallhatja magát, kell-e az Evangélikus Egyháznak alkalmazkodnia: ha nem is a futólépést fölvennie, de tágabb összefüggésben feladatait, esetleg cél- és eszközrendszerét újragondolnia?- Én azt gondolom, hogy az egyháznak nem a társadalmi viszonyokhoz kell alkalmazkodnia, hanem önmaga feladatát kell újrafogalmazni, és önmaga számára a legoptimálisabb szervezeti formát megtalálni. Abban az egész egyházban valamennyien egyetértünk, hogy mind lelkiszellemi, mind szervezeti megújulásra szükség van. A sorrendben nem mindenki ért egyet. A többség a lelki és szellemi megújulást tartja fontosabbnak, ugyanakkor vannak, akik a szervezeti megújulásban látnák az egyház megújulásának a forrását is. Vannak csoportok, akik ezt más úton, vagy radikálisabban képzelik el. Különösen az a kérdés merül fel, hogy hitelt vesztettek-e azok a személyiségek, akik korábban egyházi tisztségeket töltöttek be, vagy pedig szolgálatukat akkor is becsülettel ellátták, különböző feladatkörökben dolgoztak. Itt a gondolkodás és látásbeli különbség kikristályosít bizonyos csoportokat. Őszintén remélem azonban, hogy - mivel abban a fő kérdésben, hogy megújulásra van szüksége az egyháznak benne minden lelkésznek, hívőnek, s az egész egyházszervezetnek egyetértünk, ez egységben tartja az Evangélikus Egy-4 HARANG