Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-10 / 2. szám

M ^^P'ét és fél ezer esztendővel ezelőtt zord tekintetű szíriai hadvezér lépett a Jor■ dán-folyó partjára. Rövid

ideig gondolkodott, majd bement a hullámok közé. És lemerült hétszer - úgy, ahogyan Elizeus, az Úr szolgája és prófétája megparancsolta. Abban a pillanatban megtörtént a csoda: a leprás férfi meggyógyult. De megváltozott valami a szíve mélyén is; a kegyetlen szír főemberből Isten igaz követője lett.

Ma repülőn, autó-csodákon meg vonaton suhannak, vagy vánszorognak korunk testi-lelki betegei. Keresik testüknek a gyógyulást, és valami enyhülést arra a belső fájdalomra, amit bűntudatnak is neveznek. Vannak, akik megtalálják az enyhülést.

Ócsa mintegy tízezres lélekszámú nagyközség, közel a fővároshoz, Budapest külső gyűrűjében. Az egyik, nem túlságosan forgalmas utcában ezen a vasárnapon autók tömegével találkozhat az idetévedő. „Baptista Imaház” - hirdeti a felírás egy épületen. Belül állóhelyet is alig-alig találni. Szól a harmonium, az ének. Valahol elöl, a szószék mellett fehér ruhába öltözve ül két fiatal nő, meg egy tizenéves fiú. Előttük talpig feketében a lelkipásztor. Igehirdetése arról szól, hogy mi történik ezekben a percekben.- Nekünk nincsenek szertartásaink - hangsúlyozza. - Meggyőződésünk, hogy valóságos dolog történik ennek a három fiatalnak az életében. Bemerítjük őket a vízbe, de ezzel

többet is kifejezünk: ők ma arról tesznek tanúságot, hogy meghalnak a bűn számára. Utána kijönnek a vízből - s ez azt jelenti, hogy feltámadnak valami új, szebb életre. Ezt felnőtt fejjel, vagy ifjú lelkesedéssel, de mindenképpen érett, önálló döntés után teszik.

—

m r

Es újból mozdul a víz...

HARANG 17